felszólítás

Régóta foglalkoztat a felszólító mód kifejezési lehetőségei közötti különbség, mivel édesanyámmal nem tudunk dűlőre jutni ebben a kérdésben: rendszeresen úgy kér meg dolgokra, hogy kijelentő módot használ (“Beviszed ezt a dobozt a házba.” / “Akkor lenyírod a füvet délután.”, stb.) Számomra ez nagyon bántó: nemcsak parancsolónak érzem, hanem kicsit lekezelőnek is, ő viszont azt állítja, hogy ezzel éppen kedves szeretne lenni, mert neki a felszólító mód hangzik durvának. Szerintem viszont kedves legfeljebb akkor lehetne, ha kérdésként fogalmazná meg: “Ugye, lenyírod a füvet délután?” Vagy: “Beviszed, ha megkérlek?” Legfeljebb így tudom elképzelni “kedves” formában. Gimnáziumi emlékeim szerint minél rövidebb a felszólító módban álló ige, annál erőteljesebb a parancs (pl. menjél odébb >> menj odébb); persze de itt véget is érnek az emlékek, de ezt a kijelentő-parancsoló formát sehogy sem tudom megszokni. Önnek mi a véleménye a “kedves felszólítás” módjáról?