bokszzsák, szakállamtitkár

2010. 07. 06.

A 6:3-as szabály kapcsán találtam rá erre az oldalra. Kérdésem: igaz, hogy ebbe a szabályba “nem fér bele”, de engem rendkívül zavar a bokszzsák (szerintem ilyen esetben azért mégiscsak ki kellene tenni a kötőjelet!), illetve a szakállamtitkár, főleg, ha nincs is szakálla(m)! (Hülyén hangzik maga a szó is, ideje lenne már mást kitalálni helyette!!!) Kíváncsian várom és előre is köszönöm véleményüket.

Kötőjelet három azonos mássalhangzó vagy három azonos betűjegy találkozásakor szoktunk beszúrni egy összetett szó két tagja közé: az első példája lehet a balett-táncos vagy a hossz-számítás, a másodiké pedig a strucc-csemege és a plüss-szamár. (Osiris Kiadó, Helyesírás, 27., 49., 352. o.) Ez viszont még mindig nem oldja meg pl. az ázotttyúk-szagú föld esetét, ahol a mozgószabály összerántja az első két szót, így aligha tehetünk jobbat, mint hogy egybeírjuk (jobb esetben tipográfiai trükkel megoldható, hogy az “ázott” a sor végére kerüljön, és utána választjuk el a szót).

A “bokszzsák” ha nem is könnyen olvasható, a félreolvasás veszélyét talán nem rejti magában. Hasonló még a verszene, őzsült, kékeszöld, házsor, pácsó, bohócsipka és társaik esete, valamint az olyan alakulatok, mint az üveggyöngy, karosszék, sőt szeneszsák: tudjuk már, hogy kell olvasni őket, így nem akadunk fönn rajtuk különösebben.

A “szakállamtitkár” szó valóban komikus hatást kelthet: ha van jobb ötlete, szívesen vesszük. (S ez még nem is a legrosszabb: az olajfáról elnevezett szúnak [tudományos néven: Hylesinus oleiperda] a magyar nevénél még nehezebb elkerülni a nem kívánt mellékzöngét.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra