magán-olasznyelvtanár vagy olasznyelv-magántanár
2010. 07. 09.Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan kell írni azt a szerkezetet, amelyikben azt a tanárt nevezzük meg, aki olasz nyelvet tanít, magántanár, és nem olasz származású.
– magán-olasznyelv-tanár vagy magán olasznyelv-tanár?
Természetesen az alábbi két formát figyelmen kívül hagyva:
– olasz nyelvi magántanár,
– az olasz nyelv magántanára.
Ha feltesszük, hogy a nyelv mibenléte kevésbé lényeges a tanár jellegéhez képest, akkor az „olasznyelv-magántanár” forma javasolható. Ez ugye azon alapszik, hogy a különírt „olasz nyelv” szókapcsolat alkalmilag összevonódik a kettőhöz együttesen kapcsolódó „magántanár” szó miatt, a második mozgószabály, vagyis a 139. b) pont szerint.
Ha pedig úgy találjuk, hogy az olasz nyelv tanítása szorosabban tartozik az illető tanár lényegéhez, mint a magánjelleg, akkor az „olasz nyelv” és a „tanár” együtteséből kialakított „olasznyelv-tanár” alakból kell kiindulnunk, s ehhez illeszthetjük a „magán-” előtagot. Az első mozgószabály [139. a)] viszont kimondja, hogy ha egy már kötőjellel tagolt összetett szóhoz újabb elem járul, akkor az eredeti kötőjel eltűnik, és csak az új elem kapcsolódik kötőjellel, tehát „magán-olasznyelvtanár” formában írhatjuk ezt az alakot. Ez az alak annyiban kevésbé szerencsés helyesírásilag, hogy két mozgószabályt is alkalmaznunk kell benne, így kissé erőltetett. De ha az értelmi tagolás, a hasonló felépítésű szerkezetek analógiája így kívánja, akkor ezt kell választani.
Az az érzésem, szorosabban tartozik hozzá egy tanárhoz az, hogy mit tanít, mint az, hogy milyen formában tanítja, így a helyesírási fenntartások ellenére mégis a „magán-olasznyelvtanár” alakot vagyok kénytelen javasolni. Ennek kiderítéséhez azonban bővebb vizsgálatra lenne szükség analóg kifejezések tényleges használatára támaszkodva (pl. magánfitneszedző vagy fitneszmagánedző?).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.