köret

A „t főnévképző” kapcsán kérdezem, hogy a köret szavunk nem sorolható-e a főnévből -t főnévképzővel alkotott állítólagos főneveink sorába.

A köret szavunk 1916-ban keletkezett az etimológiai szótár szerint az -at/et (és nem a (-t/tt) főnévképzővel. A kör- szótő az ősmagyarban valószínűleg igenévszó volt, jelenleg passzív igetőnek is tekinthetjük (kör-öz, kör-ít), e nézet szerint tekinthetünk rá úgy, mint igéből keletkezett névszó.
Tudni kell azonban, hogy a diakrón-szinkrón szempontok sokszor keverednek, és nagyon szigorú szinkrón (leíró) szempont szerint jogosan fölvethető a kérdésben rejlő igazság, vagyis a kör ma főnév, és ebből -at/-et névszóképzővel keletkezett a köret. (Néhány új szavunkban van erre példa: erdész – erdészet, nyelvész – nyelvészet).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.