tanár-elnök (esetleg: tanár elnök)

A „tanárelnök” kifejezést (ha egy tanár valamilyen szervezet vagy egyesület elnöke is egyben) hogyan kell helyesen írni? A mérnöktanár alapján egybe vagy a mérnök-közgazdász alapján kötőjellel, esetleg külön?

A két szó egybeírása óhatatlanul felveti azt a lehetőséget, hogy a tanárok elnökéről lehet szó (ha lenne ilyen), így ez nem szerencsés. Ha valaki vagy valami egyszerre két minőséget is képvisel, azt a 114. a) pont alapján jellemzően különírjuk: mérnök bátyám, belgyógyász barátunk, közgazdász szakértő, gyermek király, ajándék könyv, vendég néni, tüzér tizedes, huszár főhadnagy stb. Másfelől figyelembe vehetjük a szabályzat 101. a) pontját is, mely szerint a lazább mellérendelő összetételeket kötőjellel írjuk, pl. édes-bús, sík-domború, rabló-pandúr, szoba-konyha, sakk-matt stb.

Az Osiris Kiadónál megjelent Helyesírás a „pap tanár” alakot különíratja, a „művész” és a „tanár” összekapcsolására pedig mindhárom lehetőséget felsorolja, más-más értelemben: „művésztanár”: ‘művészeket oktató tanár’, „művész-tanár”: ‘művészi és tanári foglalkozást egyaránt űző személy’, „művész tanár”: ‘művészkedő tanár’.

Az utóbbi két példánál meglehetősen nehéz indokolni ezt a fajta elkülönítést és a két írásmódot. Úgy tűnik, a különírt példák jórészt két eltérő dimenziót rendelnek egymás mellé, míg a kötőjelesek egyazon fogalomkör alá tartozó dolgokat. Ebből fakadóan a különírt esetekben a két elem mintha módosítaná, árnyalná egymás jelentését (akár alárendelődik egyik a másiknak) — hiszen itt az első főnév a második jelzőjeként áll –, míg a kötőjeles esetekben a két elem mintha egyenrangúként, egymástól függetlenül lenne jelen: ezek ugyebár a valódi mellérendelések. Mindez szerintem inkább a kötőjeles írásmód mellett szól, bár a különírt formát sem tudnám egyértelműen elítélni.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.