régi helyesírású szövegek javítása

A következő dilemmával küszködök: amikor tankönyvben idézünk egy részletet pl. Petőfi Sándor valamely művéből (az ilyen régi művekben általában sok a helyesírási hiba), kijavíthatom a szöveget napjaink helyesírási szabályainak megfelelően, vagy megtartjuk az eredeti szöveget? És milyen forrásokban bízhatunk meg a szöveg pontosságát illetően?

A dilemma nem helyesírási, hanem szövegkiadási, szövegkritikai kérdés. Helyesírási szabályzat ugyanis csak 1832 óta van, ráadásul az is többször változott. Tehát a korábbi szövegekben lehetnek mai szemmel „hibás” alakok. Szövegkritikai kiadásokban (ezek tudományos célra készülnek) ragaszkodni kell az eredeti helyesíráshoz (még az esetleges elírásokat is bennehagyjuk a szövegben, legföljebb lábjegyzetben magyarázzuk). Minden más új kiadásban „modernizáljuk” a helyesírást, vagyis a régi helyesírást „kijavítjuk” a könnyebb érthetőség, valamint a helyesírás egységének őrzése miatt. Egy példa: Petőfi még ezt írta: September végén. Mi már ezt: Szeptember végén. De itt is óvatosan kell eljárni. Nem javíthatjuk ki a tájnyelveket idéző, a mai helyesírásnak ellentmondó jelenségeket, és egyáltalán nem szabad javítani a versekben a metrumok miatti rövid-hosszú eltéréseket. Ezek részben nyelvjárási okokra mennek vissza, részben a költői szabadság miatt megengedhetők. (A diákok mondják is olykor, hogy Petőfi vagy Arany „nem tudott helyesírni”, ilyenkor fel kell világosítani őket, hogy a vers metruma megkövetelheti egy hosszú magánhangzó megrövidülését stb.)
Egy időben előfordult, hogy középiskolai szöveggyűjteményekben eredeti helyesírásban adták közre a verseket. Ez a kérdés vita tárgya, mi nem javasoljuk.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.