beálló melléknévi igenév utáni vessző

2010. 11. 09.

Kell-e vessző az -andó, -endő végű szavak után? Pl.: A dolgát megkönnyítendő vitte magával azt valamit.
Ha a példamondatban nem kell, tudna olyan mondatot írni az említett szóvéggel, amiben kellhet?

Az Osiris Kiadónál megjelent Helyesírás c. munka az alábbiakat írja e témában (a 2004-es kiadásban a 349. o.):

A beálló történésű melléknévi igenév célhatározói szerepben, tárggyal vagy határozóval bővítve mellékmondati jellegű. Ezt az írásgyakorlatban a vesszővel való elkülönítés jelöli. Ilyenkor a vessző csak bizonyos nyelvtani feltételek között maradhat el, különben kötelező: “Igazát bizonyítandó, hosszú fejtegetésbe kezdett.” “A könyvet elolvasandó, elment a könyvtárba.” Ha azonban az igei állítmány igekötője hátra van vetve, a vessző kitétele fakultatívvá válik: “A könyvet elolvasandó ment el a könyvtárba.”

(Az utóbbi esetben valójában nehezen lehetne elképzelni a vesszőt.)

A kérdezett példamondatban is szorosan kapcsolódik az igeneves szerkezet a mondathoz, így ebben az esetben sem tehetünk vesszőt:
“A dolgát megkönnyítendő vitte magával azt valamit.”
Ha viszont átfogalmaznánk a mondatot úgy, hogy a mondat maradék része önállóan is megálljon, a vessző ez esetben is szükségessé válna:
“A dolgát megkönnyítendő, magával vitte azt valamit.”
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra