gólyás jé (vagy gólyás ly)

2010. 11. 13.

Gyerekek szokták mondani az “elipszilont” gólyás lyének. De hogy kell ezt leírni: gólyás ly-nek, vagy hogy?

Elsősorban abból lehet kiindulni, hogy itt a “gólyás” szó megjelenése egyfajta pontosítást jelenthet. Pontosítani pedig csak azt lehet, hogy a kiejtett hangot miként írjuk le, mivel annak van kétféle betűjele — vagyis a megfogalmazás alighanem a kiejtést tükrözi. A [jé] tehát itt vélhetőleg a kiejtett hangra, nem pedig a betűre utal. A kiejtett hangnak viszont “jé” a leírt alakja, és a hangnak is a “j” betű az elsődleges megfelelője. Ennek értelmében, bár talán ellentmondásosnak látszik, én a “gólyás jé” alakot javaslom, amely az “ly”-et a “j” egyfajta alesetének, speciális fajtájának tekinti, és ahol a “jé” a kiejtett hangra, nem pedig a betűre utal.

Ezzel együtt a másik megoldást sem nevezném hibásnak, csak szokatlannak az “ly” betűre [jé] hangalakkal való hivatkozás miatt, hiszen ennek a kiejtése hagyományosan [ejj] vagy [ellipszilon]. (Igaz, ez is megváltozhatott.) A másik megoldás ellen szólhat továbbá az is, hogy ebben az esetben a “gólyás” pontosítás az írott alaknál már fölöslegesnek tűnne, holott a megfogalmazás azt tükrözi, hogy a kiejtésből indulunk ki.

Ha viszont nem a betű kiejtett formájával foglalkozunk, akkor írásban megfelelő lehet a “gólyás ly” kifejezés is, viszont ennek kiejtett formája [gójás ejj] vagy [gójás ellipszilon] lenne inkább. Emiatt persze nem kell átszoktatni senkit egy másfajta fordulatra: ha így mondja, akkor jól mondja. Végül is a beszéd az elsődleges, ez az, ami mindig is létezett, mióta ember él a földön. Az írott nyelv sem más, mint a beszéd rögzítése, a beszéd ugyanakkor nem az írás felolvasása, hanem maga a kiindulópont. Mindent összevéve, a “gólyás jé” jobbnak tűnik.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra