hajlandó lett volna-e

A főnököm írását olvasom, és az embert megzavarja, ha nagy tudósnál vél felfedezni hibát. Az a bizonyos rész így hangzik: „és ezeket hajlandó lett-e volna a magyar(országi) üzleti szféra és a társadalom elfogadni,” jól érzem, hogy valami nincs rendben az e-szócskával, vagy én nem tudok magyarul? Mi itt a szabály?

Az -e kérdőszócska (újabb terminussal: kérdőpartikula) a mondatban ahhoz a részhez kapcsolódik, amely a főhangsúlyos részt és az állítmányt tartalmazza, ezen belül is többnyire az állítmányhoz, illetve az összetett állítmány segédigéjéhez járul. Nem normatív használatban a puszta főhangsúlyos elemhez kötődik (Magyar grammatika 2006., Bp., 277. oldal).

A példákban a “hajlandó lett volna” a mondat állítmánya, amelyben a feltételes mód jelét egy igei segédszó (volna) veszi fel. Mivel az igei segédszó kapcsolata az igével olyan szoros, hogy szórendje az igéhez viszonyítva kötött, mindig az ige mögött áll, és más szavakat nem enged maga elé (MGr. 256.), az -e partikula az igei segédszóhoz kapcsolódik: “hajlandó lett volna-e”.

Tény, hogy az -e partikula sok magyarul beszélőnél előrébb kerül, van, amikor látványosan, feltűnően, pl. a tagadószóhoz vagy az igekötőhöz; a hajlandó lett-e volna esetében kevésbé feltűnően. Ez utóbbi változatot még sokan azok közül is szabályosnak gondolják, akik egyébként a nem-e, meg-e jöttek szerkezetet nem használják.

A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.