volna, lenne

2010. 11. 19.

Mi a különbség a „volna” és a „lenne” szavak használatában?
Ezek felcserélhetők, vagy bizonyos beszédhelyzetekben jobb az egyik a másiknál?

A Nyelvművelő kézikönyv (Grétsy László – Kovalovszky Miklós szerk., Bp., 1985.) II. kötete foglalkozik a volna és a lenne használatának kérdéseivel (1243-4. oldal). A legfontosabb gondolatok a következők:

A van létige feltételes módú jelen idejű alakja hagyományosan a volna. Annak, hogy az újabb nyelvhasználatban a lenne is megjelenik ilyen szerepben, több oka is van: 1. A van létige hiányos ragozású, és a hiányokat a lesz pótolja ki, így a két ige ragozása keveredik is. 2. A lesz igének eredeti, ‘válik valamivé’ jelentése dinamikusabb, nyomatékosabb, mint a változatlan létezést, állapotot kifejező van igéé. 3. A feltételesség és az óhaj általában valami jövőben bekövetkező dologra, eseményre utal, és ennek a lesz igéből képzett lenne alak felel meg jobban.

A lenne terjedésének tehát megvan a nyelvi oka, és a csere általában nem
is okoz értelmi zavart, a két igealak használatának szigorú szétválasztására tehát nincsen szükség (l. még: Keszler Borbála, szerk. Magyar grammatika, Bp., 2000, 119. oldal). A kézikönyv javaslata alapján azonban érdemes a jelenre és a jövőre utaló feltételes igealakokat megkülönböztetni egymástól, és az előbbire a volna, az utóbbira a lenne formát alkalmazni. Például: ha az útlevelem készen volna,
kedden már Párizsban lennék; szívesen köztetek lennék a holnapi összejövetelen,
ha nem volnék beteg.

A fentieken kívül azonban egyéb okok is befolyásolhatják a választást, például a jó hangzás miatt érdemes a sok [e] hangot tartalmazó mondatokban a volna alakot használni, akkor is, ha a jövőre utalunk, például: Lennél csak ott, nem volnál ilyen hetyke!
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra