placeboszerű (rövid o-val, egybeírva)

Kérdésem: placebo szerű vagy placebo-szerű? Szakmai szövegekben vegyesen fordul elő, ezért nem tudtam dönteni.

A kérdezett alak írásához először is tisztáznunk kell, hogy a szótőnek mi a magyar írásmódja. Ez az Osiris Kiadó Helyesírás c. kötete (2004) alapján „placebo”, rövid o-val, tehát idegen írásmód szerint írjuk (szemben sok más meghonosodott szóval, pl. videó, fotó, metró stb.). Ha hosszú ó-val írnánk, a helyzet egyszerűbb lenne, mert az mindenképp hosszú marad, így viszont figyelembe kell vennünk két további szempontot.

Tudnunk kell, hogy az „o” és az „ö” hangzók az „a” és „e” szóvégi magánhangzóhoz hasonlóan viselkednek: az előbbiek csak ott nyúlnak meg, ahol az utóbbiak is meghosszabbodnak. (Nem így viselkedik a szóvégi „i”, „u”, „ü”, amelyek nem nyúlnak meg, vö. „példához”, „meséhez”, de „holmihoz”, „kapuhoz”, „eskühöz”.)

Azt kell tehát megnéznünk, hogy a szóban forgó toldalék, a „-szerű” miként viselkedik „a”-ra vagy „e”-re végződő magyar szavakhoz kapcsolva. Ilyen eseteket találhatunk: „példaszerű”, „meseszerű” stb., tehát az „a”, „e” szóvégi magánhangzó nem hosszabbodik meg előtte (vö. példát, példák, példás, példáról stb., ahol meghosszabbodik).

Mindezekből az következik, hogy a rövid „o”-ra végződő idegen írásmódú szavaknak sem nyúlik meg a szóvégi magánhangzója a „-szerű” toldalék előtt, tehát a helyes alak: „placeboszerű”.

(Kötőjelre csak akkor lenne szükség, ha a szó utolsó betűjét nem vagy nem a szokásos hangértékében ejtenénk ki, vagy ha több különírt tagból álló tulajdonnévről lenne szó, illetve ha egy mássalhangzó háromszor ismétlődne, l. a szabályzat 217. pontját. A különírás semmiképp sem merülhet föl, mivel a „-szerű” toldalék.)

A fentiek lényegét a szabályzat 216. a) pontja ismerteti egyszerű példákkal: ott épp az „allegroszerű” alak szerepel, amelyből rögtön kiderül a válasz.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.