Nagyapám(,) Kovács János(,) asztalos volt.

2011. 03. 11.

A következő mondatban kell-e vesszőt használni?
Nagyapám Kovács János asztalos volt.

A vesszőhasználat a mondat értelmezésétől függ.

Lehetséges nagyapámról állítani, hogy ő egy Kovács János nevű asztalos volt. Ebben az esetben nem kell vessző. Az alany ugyanis a “nagyapám”, az állítmány pedig “Kovács János asztalos”. Az alany és az állítmány közé nem teszünk vesszőt. Ami pedig az “asztalos” előtti esetleges vesszőt illeti: akkor kellene, ha az “asztalos” értelmező lenne. Többek közt onnan tudhatjuk, hogy nem az, hogy a “Kovács János” tag nem ragozódik vele együtt, amint a szabályzat 248. c) pontjának második bekezdése ismerteti.

Lehetséges ugyanakkor az is, hogy nagyapámról megjegyezzük, hogy Kovács Jánosnak hívják, majd pedig azt állítjuk róla, hogy asztalos volt. Ebben az esetben a 248. a) szerint a “nagyapám” után teszünk vesszőt, hiszen itt a “Kovács János” értelmezőként áll: “Nagyapám, Kovács János asztalos volt.” [A 248. b) szerint egy másik vesszőt is kitehetünk akkor, ha az értelmező után szünet van a beszédben: “Nagyapám, Kovács János, asztalos volt.” Ez kevésbé megszokott, mivel erre a célra inkább a gondolatjel vagy a zárójel használatos.]

Három megoldás is elképzelhető tehát, amelyek némileg eltérő állítást tesznek.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra