Beszámoló Lev Manovich új médiaelméletéről

2011. 03. 18. 1 hozzászólás

„A Google-galaxis” címet viselő program előadója március 16-án Andok Mónika volt. Megtudtuk, hogy az új média jellemzői korábbi médiumokra is visszavezethetők, de egészében mégis új minőséget hordoznak.

Az orosz származású kutató jelenleg a Kaliforniai Egyetem tanára. Korábban matematikát és programozást tanult. Az e témakörökben megismert módszerek segítették őt elméleteinek kidolgozásában. Az új média, a digitális média anyagi, technológiai  és logikai szerveződését kutatja. Manovich módszertanában több kulcsfogalom is szerepel: a szoftver, a komputerizáció, az adatbázis, a narratíva, az interface, a szimuláció, az alkotó mint információszervező és végül a film, amely – szerinte – összefogja az eddig felsoroltakat.


Számára elfogadhatatlan a régi-új média azon felosztása, mely az internetet tartja határvonalnak. Ehhez kapcsolja a mediális-reális összemosódását, azaz a szimulációt. Andok Mónika itt említette meg Friedrich Kittler, német médiakutató nevét: ő is ugyanezekről beszél. De Manovich megkérdőjelezi a német kutató által megfogalmazottakat: úgy gondolja, hogy Kittler szerint a hálózati kommunikációban csoportosuló digitális szerveződés, multimedialitás, interaktivitás és hipertext sokkal inkább a technológiához kötöttek. A számítógépnek azonban nem sajátja a multimedialitás. A digitális kultúra lényegét a variabilitásban látja. Úgy véli, hogy a szakirodalom összemossa a fizikai- és a mentális interaktivitást. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a mentális tapasztalatok kivetítése tulajdonképpen egyenlő az interaktivitással. A cél szerinte a mentális folyamatok izomorffá tétele, melyet a tömegtársadalom léte kényszerít ki.A posztmodern esztétika programjában a lényeg – szerinte – az adatszerzési stratégiákban van. Itt kulcsszerepet játszanak az egyes leírható mintázatok, az ún. információs viselkedés. Azt a következtetést vonhatjuk le ezekből, hogy a kulturális esztétika sosem lesz teljes egész, mindig változni fog. Manovich teremti meg a kulturális analitika fogalmát is. Itt vizuális adatokra koncentrál, illetve a digitális nyomok tetten érhetőségére: célja a vizualizáció többféleségének megismerése.Lev Manovich eddigi legátfogóbb műve 2001-ben jelent meg, The Language of New Media címmel. Az előadó készségesen válaszolt a felvetésekre, és a következőkkel bocsájtotta útjára a hallgatóságot: „Ha kétszer nem hozzuk létre ugyanazt az írást, akkor már biztos, hogy interaktívak voltunk.”


Március 23-án 16.00 órakor Fűzfa Balázs (NYME SEK) szól a digitális világ irodalmáról.


Bíró Ibolya (ELTE BTK) tudósítása

1 hozzászólás

#1 2011.03.19.10:17:41

Nem mindegy: új médiaelmélet vagy újmédia-elmélet 🙂
http://www.e-nyelv.hu/2011-03-13/lev-manovich-uj-mediaelmelete/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra