a magyar helyesírás jelentősége a publicisztikában
2011. 03. 23.A publicisztikára nem vonatkozik a magyar helyesírás szabálya?
De vonatkozik. Viszont a helyesírás nem törvény, nem is ilyen szándékkal alkották meg 1832-ben, csupán ajánlásként, kiindulópontként. Egy publicistának mint alkotónak lehet oka rá, hogy eltérjen egyes szabályoktól, és jogában is áll így tenni.
A helyesírásnak magának is vannak olyan területei, ahol átmenet tapasztalható, pl. chat vagy cset, design vagy dizájn (az idegen szavak jövevényszóvá válása): a határt ilyenkor csak valamelyes önkényességgel lehet meghúzni, és ezeken a területen különösen érthető, ha egy-egy szerző nem a hivatalos álláspontot követi. Másrészt a különírás-egybeírás terén is előfordul, hogy nem lehet egyértelműen kiállni egyik vagy másik megoldás helyessége mellett, pl. miért van az, hogy a „most már”-t különírjuk, noha együtt ejtjük, és egy fogalomra utal. Az írásjelek hosszúsága sem mindig tükrözi az elterjedt kiejtést, pl. árboc, bura, tízes, húszas, noha a helyesírásunk egyik lényeges alapelve a kiejtés szerinti írásmód. A jelentésváltozás és a szóösszetétel sem mindig jár együtt, pl. fehérbor és fehér bors. Olyan is előfordul, hogy valaki a helyesírás egy korábbi állapotát veszi alapul, és a szerint ír. És nem beszéltünk még a szójátékokról és más kreatív vagy éppen költői eszközökről, megnyilvánulásokról, amelyekkel egy publicista élhet, amellett sok más tényező, nyelvi réteg kifejezéséről, pl. nyelvjárások, szleng, archaizmus stb.
A helyesírást tehát tanácsos ismerni és alkalmazni (hiszen ez alapján is megítélik az embert, azonkívül ez a legtöbbször megkönnyíti az olvasást, a szövegértést), de jó okkal, tudatos megfontolással el is lehet térni tőle publicisztikában vagy más írásművekben.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.
vissza a főoldalra
A helyesírásnak magának is vannak olyan területei, ahol átmenet tapasztalható, pl. chat vagy cset, design vagy dizájn (az idegen szavak jövevényszóvá válása): a határt ilyenkor csak valamelyes önkényességgel lehet meghúzni, és ezeken a területen különösen érthető, ha egy-egy szerző nem a hivatalos álláspontot követi. Másrészt a különírás-egybeírás terén is előfordul, hogy nem lehet egyértelműen kiállni egyik vagy másik megoldás helyessége mellett, pl. miért van az, hogy a „most már”-t különírjuk, noha együtt ejtjük, és egy fogalomra utal. Az írásjelek hosszúsága sem mindig tükrözi az elterjedt kiejtést, pl. árboc, bura, tízes, húszas, noha a helyesírásunk egyik lényeges alapelve a kiejtés szerinti írásmód. A jelentésváltozás és a szóösszetétel sem mindig jár együtt, pl. fehérbor és fehér bors. Olyan is előfordul, hogy valaki a helyesírás egy korábbi állapotát veszi alapul, és a szerint ír. És nem beszéltünk még a szójátékokról és más kreatív vagy éppen költői eszközökről, megnyilvánulásokról, amelyekkel egy publicista élhet, amellett sok más tényező, nyelvi réteg kifejezéséről, pl. nyelvjárások, szleng, archaizmus stb.
A helyesírást tehát tanácsos ismerni és alkalmazni (hiszen ez alapján is megítélik az embert, azonkívül ez a legtöbbször megkönnyíti az olvasást, a szövegértést), de jó okkal, tudatos megfontolással el is lehet térni tőle publicisztikában vagy más írásművekben.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.