Beö-thy

A Beöthy (családnév) elválasztásával van problémám.
A helyesírási szabályzat szerint: Beö-thy
A szótár szerint : Be-öthy

Most akkor melyik a helyes, és mért van kétféleképpen írva?

A szabályzat nemcsak példákat ad, de el is magyarázza az elveket, a végén lévő szótári rész pedig megadja a szabálypontot, ahol az illető kérdést tárgyalják. A 229. pont így kezdődik: „A családneveinkben előforduló többjegyű régies magyar betűk az elválasztásban hangértéküknek megfelelően kezelendők”. A „hangértéküknek megfelelően” azt jelenti, hogy ha valamit egy hangnak ejtünk, akkor az annak megfelelő betűt vagy betűket sem választhatjuk szét. A „Beöthy” családnév ejtése: [bőti]. A kiejtett [ő]-nek az írásban az „eö” felel meg. S minthogy az [ő] egy hang, az „eö” sem válhat szét, tehát az elválasztás: „Beö-thy”. (A leggyakoribb régi betűket egyébként a szabályzat 12. pontja sorolja fel kiejtésükkel együtt.)

Nem tudom, melyik szótárról lehet szó. Először is, érdemes kifejezetten helyesírási szótárat használni (a többi szótár nem mérvadó helyesírásilag, még akkor sem, ha nyelvészeti témájú), azon belül pedig egyrészt az Akadémiai Kiadó kötetét ajánlhatom „Magyar helyesírási szótár” címmel, másrészt (és nem kevésbé) az Osiris Kiadó „Helyesírás” c. kötetét, amelynek szótári részét külön is kiadták „Helyesírási szótár” címmel. Az előbbi két kötetben egyaránt „Beö-thy” alak szerepel, úgyhogy ha a kérdéses szótárban más van, az hiba. (Kivéve, ha olyan emberről beszélünk, aki [be-ő-ti] alakban ejti a nevét: a szabályzat iránymutatása alapján ezt a nevet is hangértékének megfelelően kell elválasztani, tehát itt a „Be-öthy” is helyes lenne. De nem tudom, létezik-e olyan, aki valóban így ejti a nevét.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.