próba szerencse

Egy tanulmányt javítok, ahol kisebb nézeteltérésbe keveredtem a szerzővel a próba-szerencse szóösszetétellel kapcsolatban. Szerintem külön kell írni őket (nem külön-külön ragozzuk őket, így nincs kötőjel –> az én logikám alapján), de ő váltig állítja, hogy kötőjel van a két szó között.

A „próba szerencse” valóban különíródik, de nem azért, mert nem külön-külön ragozzuk őket. [A szabályzat 101. a) pontja sorol fel olyan összetételeket, amelyeket nem vagy csak kivételesen toldalékolunk, és csak az utótagjukon, pl. „édes-bús”, „rabló-pandúr”, „szoba-konyha” stb.: ezek kötőjelesek, noha nem külön-külön ragozzuk őket.] Talán azért íródik külön ez a szerkezet, mert alany-állítmányi viszonyt tételezünk fel benne, noha ez már meglehetősen elhomályosult, így el tudom képzelni, hogy a szabályzat egy következő kiadása már a kötőjeles írásmódot javasolja majd, épp az említett pont alapján.

Helyesírási kérdésekben egyébként érdemes a helyesírási szótárakat felütni, mégpedig az alábbi kettő valamelyikét. Az Osiris Kiadónál megjelent Helyesírás c. kötet „próba” címszavában szerepel ez a kifejezés: „próba szerencse alapon” (1206. o. a 2004-es kiadásban). Az Akadémiai Kiadó által kiadott Magyar helyesírási szótárban szintén „próba szerencse” szerepel (428. o. az 1999-es kiadásban). A Magyar értelmező kéziszótár ugyan nem helyesírási szótár, de ebben is szerepel, különírt alakban (1985-ös kiadás), a „próba” szócikkében, ilyenformán: „Szj: [szójárás]: ~ szerencse: meg kell kísérelni, hátha sikerül.”
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.