Új fogalmak a Google-galaxisban: posztliteralitás és netorika

2011. 04. 03. nincs hozzászólás

Március 30-án Benczik Vilmost és Aczél Petrát hallhatta a Google-galaxis-sorozat közönsége. Az előadások két fő kérdése: 1. Vajon mi történik az írásbeliség után? 2. Újjászülethet-e a retorika az „újmédia” világában?

„…Lassanként elhamvad / Gutenberg szikrázó galaktikája” – ezzel a Faludy György-idézettel indította el Benczik tanár úr (ELTE TÓK) a posztliteralitásról szóló gondolatfolyamát. De vajon mit is jelent ez az új fogalom? A posztliteralitás az írott és a nyomtatott szövegek kommunikációs és ismerettárolási monopóliumának a megszűnésével elkezdődő új korszak. De ez korántsem jelenti azt, hogy meghaladnánk az írást, vagy elfelejtenénk a betűket. Az előadás elején rövid áttekintést kaphattunk a literalitás történetéről, és eljutottunk a nyomtatás – írás – nyelv – gondolkodás négyszögéig. A posztliteralitás elsődleges forrásai a hang forradalma (telefon, telegráf) és a képi (ikonikus) fordulat (fényképezés, majd a mozgókép). Másodlagos forrásai egyrészt a világháló létrejötte, másrészt a hang és a kép digitalizációja, harmadrészt a hálózatbarát hang- és képformátumok (például: jpeg). A Gutenberg-galaxis tovább él a Google-galaxisban a pdf-formátum diadalútjának köszönhetően. És mit hoz a jövő? – tette fel a kérdést előadónk. Vajon az analitikus-teoretikus kultúra végét, amely alapvetően az írásbeliségen és a nyelviségen alapul? Hiszen az összes társadalomtudomány (különösen a filozófia) szavakkal bíbelődik. Vagy az asszociatív-holisztikus kultúra kezdete ez? Amikor csak az egészet látjuk, és nem analizálunk? Benczik Vilmos szerint az írott kultúra hanyatlása érzékelhető abban, hogy a nyomtatott sajtó példányszáma csökken, általánossá válik a helyesírási elbizonytalanodás (amely az írásnak azonban csak az ötödik burka, tényezője), növekszik a funkcionális analfabetizmus. Ennek következményeit láthatjuk abban, hogy a mozgás érzetét sugárzó képek megnövekedett ingerterhelést jelentenek a világháló „fogyasztói” számára, elmélyedés helyett a felszínesség lett az uralkodó, illetve mindez megnehezíti a társadalomban való reális tájékozódást. A tanár úr előadása végén felhívta a figyelmet arra, hogy szükség lenne egy tudatos kommunikációs stratégiára, hiszen az írás és az olvasás egy folyamatos mentális tréning, amelynek a kimaradása enyészettel fenyegeti a gondolkodási képességünket, csak ezt nem is vesszük észre.

Aczél Petra (BCE, egyetemi docens) már előadása kezdetekor hangsúlyozta: „mindig részesei vagyunk egy retorikának” („we are always in a rhetoric”). Voltak irányzatok, amelyek megszüntették, eltörölni próbálták a retorika relevanciáját: például a felvilágosodás hívei számonkérték a szubjektivitást, míg a romantika képviselői nem tartották elég eredetinek, alkotásértékűnek a retorikus szövegeket. Ma a szónoklattan újjáéledésének lehetünk tanúi, köszönhetően annak, hogy többek között visszatért a szubjektivitás iránti igény, eltűnt a szerzőség fontossága, a politikai életben pedig a karizmatikus „vezéresedés” elvét követik. De mit kezd a retorika az „újmédiával” (Aczél Petra szándékosan használja így, egybeírva a kifejezést, hangsúlyozva a folyamat jelenségszerű identitását)? Előadónk szerint a netorika új kapcsolatot, új textuális tapasztalásokat jelent; különleges reprezentációs kultúra alakul ki; új médiakultúrát és médiaipart eredményez; előidézi új médiatechnológiák és az egyének közti új viszonyok kialakulását; új idő- és helytapasztalások átélését teszi lehetővé (virtualitás – nem tudom, ki vagyok?). Aczél Petra ismertette a netorika néhány érdekes jellemzőjét: az invenció jelentősége csökken, vagyis „a semmit mondjuk”, állandóan közlünk valamit, a páthosz uralkodik az éthosz és a logosz felett. Szélesebb körű lett a hozzáférés, vagyis a netorika nem meggyőzni akar, mint a hagyományos retorika, hanem csak elérni. Az ember kairotikus pillanatok sorát éli át (a változtató erejű telített időt reprezentálja), vagyis váratlanul belevonódik eseményekbe. Végül itt van a panoptikum jelensége, azaz a globális megfigyeltség kérdése.

Egy hallgató a szövegtekintéllyel kapcsolatban szólt hozzá az előadásokhoz, amelyre mindkét előadónk reagált. Aczél Petra szerint az objektivitásban való hitünk nem tűnik el (lásd: a hír műfaja), annak ellenére, hogy szerinte objektív valóság nem létezik. Benczik Vilmos hozzátette, hogy a plágium csupán egy 300 éves fogalom, és korántsem biztos, hogy hosszú életű lesz.

Bódi Zoltán arról érdeklődött, hogy a hagyományos, néma olvasással szemben milyen olvasási stratégiánk van a weben megjelenő szövegekre? Benczik tanár úr válasza az volt, hogy 99%-ban gyorsolvasási technikát alkalmazunk, mert rövidek a szövegek. Soha nem a formát akarjuk megragadni, hanem a szöveg tartalmát. Viszont, ha a weben megjelenik egy művészi célú szöveg, akkor visszatérünk a lassabb, hagyományos olvasási stratégiánkhoz.

A következő előadás április 6-án lesz, amikor Kovács László: Behálózva – az internettől az agyig című előadását hallgathatják meg az érdeklődők.

 

Piskolti Barbara (ELTE, magyar szak)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra