központozás
2011. 04. 09.Tudtommal – én még így tanultam, és minden akadémiai útmutató (szótár, szabályzat stb.) erre tanít – a magyar központozás (ami helyesírásunk alappillére) egyáltalán nem fakultatív, sőt igen szigorú szabályai vannak, amik nyilvánvalóan a megértést, értelmezést és szabatosságot, a félreérthetőség kizárását segítik elő. Nem hiszem – és döbbenten állok előtte -, hogy a vesszőhasználat szubjektív, tetszőleges helyesírásunkban. A klasszikus példa az ismert érseki üzenet: „a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem”. Ergo egy ilyen mondatban sem lehet fakultatív, tetszőleges, esetleges a központozás: „A koncert ideje és helyszíne: 2011. április 9., szombat, 19 óra, Budapest Sportcsarnok.” Még ha más-más súllyal esik is latba, és nem enged túl sok teret a félreérthetőségnek. Mindazonáltal köszönjük a választ, de örülnék, ha megadná annak a szabálycikknek a forráshelyét, amire hivatkozhatnék az ön válasza alapján a beosztottaim előtt.
Az írásjelhasználatnak vannak különböző súlyú szabályai:
– kötelező szabályok: 1. összefüggő szöveg mondatainak végén mondatzáró írásjelnek kell lennie; 2. az összetett mondatok tagmondatait írásjel választja el; 3. a mellérendelő szószerkezetek tagjai között írásjel van; 4. a közbevetést, hátravetést, értelmezést is írásjel jelöli
– alternatív szabályok: 1. használjuk vagy nem használjuk az értelmi tagolás kifejezésére (pl. A neve Zoltán. A neve: Zoltán. A neve – Zoltán.), 2. az írásjel fajtája megválasztható
– ajánlások (pl. figyelemfelkeltő kettőspont, A célunk: megnyerni a versenyt.)
A helyesírási szabályzat 239. pontja szerint „[a]z írásjelek használatának szabályai általában a nyelvtani viszonyokhoz igazodnak. Ezeknek a keretein belül egyazon esetre sokszor több, egyaránt helyes megoldás kínálkozik.”
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.