Versmaraton – „vadnyom”

2011. 04. 09. nincs hozzászólás

A költészet napján „Versmaraton” lesz a Magyar Rádióban. A Tetten ért szavak április 11-i adásában a román kolinda, Bartók, Ágnes Vanilla, a szebeni hímzés kapcsolódik össze egyetlen József Attila versben, verssorban…

„Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom…” A „vadnyom” József Attila 1937-ben írt versének indító kulcsszava a román kolindát, illetve a szövegéből készült bartóki Cantata profanát idézi. Írja Pálfi Ágnes szép elemzésében, amelyben a kolindabeli metamorfózis költői elemeit, képeit tárja elénk. Az erdő és a vadnyom természeti képe után a gyermekkor, a vágyak, a megbánás, a magány képei, sőt „idegenségei” sorakoznak. A vers felezőpontján található sor időhatározója (most) figyelmeztet a jelenre. „Most rezge megbánás fog át…” A rezge jelző magyarázatot igényel. Utal az őszi falevél rezgő hangjára, illetve a száraz ágak zörgésére, egyszersmind eszünkbe juttatja a rezignált érzelmi állapotot is.
Az utolsó versszakban visszatér az ifjúkori, öröknek hitt zöld vadon képe, s a rezignáltság egy utolsó erőteljes képben összegződik: „s most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek”. Pap Gábor egy Szeben vidéki hímzésben látja a bartóki szarvasság-születés előképét, Pálfi Ágnes ezt rávetíti József Attila versére is: vagyis a szarvas-arcon mintha a József Attila-vers három fázisa íródna egymásba: az átváltozás lehetősége (erdő, vadnyom), a kiteljesedett közbülső állapot (az ifjúság, a zöld vadon), valamint a megszenvedett, újjászületett emberi minőség…: „most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek”. Nézzük és olvassuk a szebeni hímzést, a verselemzőket, hallgassuk Bartókot, illetve Ágnes Vanillát, akinek sikerült a József Attila verset úgy megszólaltatnia, hogy még a száraz ágak is zörögnek…

(BG)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra