gyulakúti, gyulakutai
2011. 05. 05. Egy elég vitatott helyesírási kérdésben szeretném kikérni a véleményüket.Adva van egy helységnév:Gyulakuta,de lehetne akár Apahida is.Mindkét település Erdélyben található.
Melyik formában helyes?
gyulakutai,gyulakuti vagy gyulakúti?
apahidai,apahidi vagy apahídi?
Jómagam az utolsó változat mellett teszem le a garast,mert mindkét szóban az eredeti alak a kút vagy a híd a birtokos jelző hatására rövidül le.
Hasonló kérdést lehetne felvetni az Abosfalva ,Jobbágytelke illetve Nyíregyháza településnevek esetében is.
abosfalvai vagy abosfalvi?
abosfalvai vagy abosfalvi?
jobbágytelkei vagy jobbágytelki?
nyíregyházai vagy nyíregyházi?
A hagyományos nyelvszokás szerint: ha az -a, -e, -ja, -je birtokos személyjeles földrajzi nevekhez -i melléknévképző járul, akkor a birtokos személyjel kiesik, illetve megrövidül: Pálfalva — pálfalvi; Gutorfölde — gutorföldi; Nyíregyháza — nyíregyházi; Jánostelke — jánostelki. Újabban azonban terjedőben vannak a -falvai, -földei, -házai, -telkei alakok is. A személyjel feltüntetését követő írásmódnak az előnye az, hogy a melléknévi alakból egyértelműen vissza lehet következtetni az alapalakra. Mindezekből tehát az következik, hogy a gellénházi a hagyományos, választékos alak, de a gellénházai sem hibás. Az 1999-es Magyar helyesírási szótár figyelembe is veszi ezt a kettősséget, és ennek megfelelően adja meg a vitatott alakú melléknévi származékokat: mátraházi v. mátraházai; nyíregyházi v. nyíregyházai. Végül érdemes megemlíteni, hogy a Nyelvművelő kézikönyv I. kötetének erre vonatkozó szócikke a következőket ajánlja: “a közismert földrajzi nevekből választékos stílusú közlésben a hagyományos módon képezzük a melléknevet (pl. nyíregyházi), a kevésbé ismert nevek esetében azonban tartsuk meg az -i képző előtt a birtokos személyragot (baktalórántházai), mert csak így biztosítható az alapalak egyértelmű visszaállíthatósága.”
A „kút” és a „híd” szavak a tőbelseji időtartamot váltakoztató tőtípusnak egy speciális altípusába tartoznak. Ezeknél a szavaknál a tőbelseji magánhangzó rendszerint a magánhangzós vagy a magánhangzóval kezdődő toldalékok előtt rövidül meg („kutak”, „hidat” stb.) Az -i melléknévképző általában a szótári, hosszú magánhangzós tőalakhoz kapcsolódik (pl. „nyári”, „kézi”), de az ellenkezőjére is van példa („heti”, „leveli”, „kétkezi”). (Keszler Borbála szerk., Magyar Grammatika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2000, 177.) Ezért nehéz állást foglalni abban a kérdésben, hogy a „gyulakúti” vagy „gyulakuti”, illetve az „apahídi” vagy „apahidi” alak a helyes-e. Az Osiris Helyesírás című kiadványa Szentkút helynév -i képzős alakjánál a hosszú magánhangzós alakot adja meg (1312. oldal), ennek alapján a „gyulakúti”, „apahídi” változatot javasolnám.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.
vissza a főoldalra
A „kút” és a „híd” szavak a tőbelseji időtartamot váltakoztató tőtípusnak egy speciális altípusába tartoznak. Ezeknél a szavaknál a tőbelseji magánhangzó rendszerint a magánhangzós vagy a magánhangzóval kezdődő toldalékok előtt rövidül meg („kutak”, „hidat” stb.) Az -i melléknévképző általában a szótári, hosszú magánhangzós tőalakhoz kapcsolódik (pl. „nyári”, „kézi”), de az ellenkezőjére is van példa („heti”, „leveli”, „kétkezi”). (Keszler Borbála szerk., Magyar Grammatika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2000, 177.) Ezért nehéz állást foglalni abban a kérdésben, hogy a „gyulakúti” vagy „gyulakuti”, illetve az „apahídi” vagy „apahidi” alak a helyes-e. Az Osiris Helyesírás című kiadványa Szentkút helynév -i képzős alakjánál a hosszú magánhangzós alakot adja meg (1312. oldal), ennek alapján a „gyulakúti”, „apahídi” változatot javasolnám.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.