másodikos, másodikat

A másodikos szó esetében az -os végződés rövidítése-e a ‘második osztályos’ kifejezésnek?
Ha a második szóból képzünk melléknevet az ‘másodikos’, és ha a nyelvtani szabályt követjük, ‘másodikot’ is létezne. Pl. étlap-étlapos, étlapot. De második-másodikos-másodikot sorozatban a másodikot nem létezik, azt mondjuk, hogy másodikat. Mi erre a szabály? Ez egy külföldi magyar tanuló barátom kérdése, amit én képtelen vagyok elmagyarázni.

A második osztályos kifejezés helyett a másodikos is használható, az oszályos (‘osztályba járó’, ‘osztályban tanuló) szó jelentése beleértődik, ezt nem nevezzük rövidítésnek.
A szóvégeken megjelenő toldalékok előtti magánhangzó milyenségére csak általános szabályaink vannak, és ezektől eltérések lehetnek.
Az egyik ilyen szabály az, hogy a mély vagy vegyes hangrendű szavakhoz mély magánhangzós toldalék járul: asztal – asztalos; második, másodikos.
A melléknévképző -s előtt vagy az o jelenik meg, pl. ablak – ablakos, vagy az a, pl. fazék – fazekas.
A tárgy ragja előtt is mindkettő előfordulhat: fonal – fonalat, de: ablak – ablakot.
Az is általában jellemző, hogy azonos a toldalék előhangzója: ha fazekas, akkor a tárgyrag is -at változatban szerepel: fazekat; o-val: ablak – ablakos, ablakot. A második szó toldalékolása azonban nem ilyen szabályos.
A nyelvben a szabályosság nem kizárólagos, ezért az általánosságokon túl a szótárak adhatnak felvilágosítást a nem anyanyelvi beszélőnek is, pl. az Osiris Kiadó Helyesírás c. könyvének szócikkei, melyek sok esetben tartalmazzák a tárgyragos, többes számú alakokat is.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.