megszólítás hivatalos levélben

Tisztelt Igazgató úr!
Tisztelt Kovács Sándor igazgató úr!

Korábbi tanulmányaimból és a logikám szerint: az igazgató akkor nagy I , ha a nevet helyettesíti, ha a név is ott van, nem kell személyt helyettesítő nagy kezdőbetű, az úr azonban mindig kicsi, az egy egyszerű köznév, nem helyettesít semmit, és nem vagyunk németek, akik minden főnevet nagybetűvel írnak. Ellentmondó szabályok vannak erre több helyen.
Itt azt írják, hogy a megszólítás mindig nagy… igen, de mit tekintünk a megszólítás részének? Milyen szabály vagy szabályok mutatnak erre?

A megszólítások írásmódjával a helyesírási szabályzat 149. pontja foglalkozik.
Eszerint „levelekben és hivatalos iratokban a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül nagybetűvel szokás kezdeni a megszólításban szereplő közneveket is (de a mellékneveket, kötőszókat már nem)”: Tisztelt Igazgató Úr! Tisztelt Kovács Sándor Igazgató Úr! De: Mélyen tisztelt Igazgató Úr! A nagybetűsítéssel tiszteletünket nyomatékosítjuk.
Magánlevelekben elég, ha csak a a megszólítás első szavát és a tulajdonnévi tagot kezdjük nagybetűvel: Kedves barátaim! Tisztelt Nagy úr!
Szöveg belsejében a megszólított személyére vonatkozó szavakat általában kisbetűvel kezdjük, kivéve, ha fokozott tiszteletünket szeretnénk kifejezni: Szeretnék mindig veled/Veled lenni. Több szóból álló megszólítás esetén azonban mindig csak az első szót kezdjük nagybetűvel: Remélem, hogy Igazgató úr is ott lesz a rendezvényen.


A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.