Attila, Atilla

Annyit hallottunk az eltelt évtizedek alatt már arról, hogy az Attila vagy az Atilla-e a helyes? Mégis tájékozatlan tanárok és értelmiségiek bánnak lekezelően ma is az emberrel, aki Atillának írja a nevét s egyszerűen kinevetik, ha a helyesírási szótárra hivatkozik, stb.

Most mégsem erről szeretnék kérdezni, mert ezt már bizonyára mindenki unja, aki tisztában van az igazsággal. A kérdésem ezzel kapcsolatban az, hogy egyáltalán hogy lehet helyes az „Attila” névváltozat, ha így soha senki nem ejti ezt a nevet?

Hiszen a szabályzatunk világosan kimondja, hogy a keresztneveinket csakis a magyar kiejtés szerint írhatjuk. Ezzel pedig egyszerre megoldódna a gordiuszi csomó is: ha nincs az Attila, csak talán megtanulja végre a „hagyományőrző” közvélemény is, hogy az „Atilla” igenis helyesen írt név és nem csak egy ruhadarab…!

Szóval, hol marad az Atilla esetében a kiejtés elve? Kezdeményezhetem-e valahol az Attila névváltozat kiiktatását a helyesírási szótárunkból?

Hogy végre ez a halott névváltozat is oda kerüljön, ahová a Mihál, a Ferencz és a Josef?

Az Attila névváltozat kiiktatását az MTA Nyelvtudományi Intézeténél kezdeményezhetné, de szerintem biztos elutasítanák. Az igazság az, hogy én sem értek vele egyet, hiszen ez a keresztnevünk hagyományos írásmódú, és a hagyomány „fölülmúlja” a kiejtés elvét. Sajnálatos, hogy ilyen kellemetlenségekkel kell megküzdenie. Ajánlom figyelmébe a következő könyvet: Fercsik Erzsébet — Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 2009.

A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.