el kell mennem

Tekinthető-e az alanyi és tárgyas ragozás mellett önálló „részes” ragozásnak a következő „ragozás”: pl. „el kell mennem, menned, mennie, mennünk, mennetek, menniük”?

Nagyon sértik a fülemet a fenti ragozást nem ismerő és lépten-nyomon megnyilvánuló politikusok, publicisták az „el kell menjek” vagy „el kell hogy menjek”, netán a „nekem el kell menni” típusú körülírással. Joggal?

A kell igével alkotott szerkezet többféle lehet.
Az egyikben a cselekvés főnévi igenévként kapcsolódik hozzá, ilyenkor a cselekvő részeshatározó formájában van jelen: Nekem kell elmennem. Ez a helyes(nek vélt) köznyelvi változat.
Előfordul az a szerkezet is, amikor a kell után alárendelő mondat következik: (Az) kell, hogy (én) elmenjek. Ebből mondatátszövődéssel keletkezik az El kell(,) hogy menjek, illetve az El kell menjek. Ez a két változat elég gyakori, főleg a beszélt nyelvre jellemző.
A fenti változatoktól eltérő szerkezetre is vannak azonban példák, vagyis olyanok, amelyekben a kell mellett a cselekvő nem részeshatározó, hanem alany. Az (én) kell elmenjek kifejezésre a Google főleg a beszélgető oldalakon, fórumokon jelez találatokat. Más cselekvésekkel is előfordul a szerkezet: nem én kell beosszam az időmet; mindig én kell legyek a bohóc. A Magyar Nemzeti Szövegtárban is kevés, főként erdélyi példa van: Viszont ha nem jön el, akkor én kell elmenjek. Valószínűleg a Kell(, hogy) elmenjek típusú mondatokba nyomatékosításként kerül be a cselekvő.
A szerkezet helyességéről inkább azt mondhatjuk, hogy a köznyelvi változat mellett léteznek más szerkezetek is a beszélt nyelvben (illetve az írott változatában is), melyek valószínűleg nyelvjárási (erdélyi) eredetűek. A Nyelvművelő kézikönyv román hatást feltételez, a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára a nyugati nyelvjárásokban említ hasonlót, és német hatásnak tulajdonítja.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.