átírás japánból

2011. 07. 08.

Japán szavak, szószerkezetek magyaros átírásával kapcsolatban lenne egy kérdésem. Az Osiris-féle Helyesírásban ezt találtam:
„A japán írás nem különböztet meg kis- és nagybetűket, valamint nem tagolja a szavakat szóközzel vagy kötőjellel, így ezek jelölését az átírás határozza meg. A magyaros átírás e tekintetben követi a Hepburn-átírás gyakorlatát.” Ez azt jelenti, hogy az angolos átírás egyedi helyesírási szabályait kell alkalmaznunk még akkor is, ha közvetlenül japánról írunk át? Például:
– „Sumidagawa” -> „Szumidagava” (Szumida-folyó);
– „Dainiji Sekai Taisen” -> „Dainidzsi Szekai Taiszen” (második világháború);
– „Nihongo” (japán nyelv);
– „kumo no ue ni” („a felhőnek a tetejére”). (A „no” és a „ni” a japánban elvileg partikula, ami viszont a magyarban általában valami szuffixumnak felel meg.)
Nekem elég furcsa magyaros kiejtéssel, de a magyar helyesírástól teljesen idegen szabályok szerint leírva látni ezeket a szószerkezeteket.

Japánul tanuló kolléga segítségét kértem a válaszhoz, s az ő véleményét közlöm:

„Tapasztalatom szerint a japán írás valóban nem különböztet meg kis és nagy “kezdőJELEKet”, valamint TÖBBNYIRE nem tagolja a MONDATOKAT szóközzel, illetve a SZAVAKAT kötőjellel. Ehhez azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a japán írás tradicionálisan felülről lefelé és jobbról balra halad, illetve sok esetben segíti a szövegben való tájékozódást a ‘kanji’-k és a ‘kana’-k váltakozása. (Nem mindig!) Így kevésbé van jelentősége annak, hogy a vessző vagy a mondat végét jelző karika után kevesebb vagy több helyet hagynak-e. Nagyon sok szövegben mégis láthatóan nagyobb a távolság e két jel után. Vannak kiadványok, ahol a japán szöveget vízszintesen vezetik, ez esetben balról jobbra, és ilyenkor is a vessző és a “lyukas közepű” pont után többnyire található szóköz.

Az általam ismert tankönyvekben a szavakat szóközök választják el egymástól, és van olyan, ahol a toldalékokat odatapasztják a szóhoz, és arra is van példa, hogy nem. Tehát például a “felhőnek a tetejére” ‘kumo no ue ni’-ként és ‘kumono ueni’-ként is helyes. Amennyiben az átírás közvetlenül japán nyelvből történik és az átíró személy pontosan tudja az eredeti szöveg jelentését, úgy teljesen elfogadható (és megkockáztatom: megszokott), hogy a magyar átiratban ugyanúgy a mondatok és a tulajdonnevek kezdődnek nagybetűvel, ahogyan az nálunk szokás. Nem kell messzemenőkig az angolhoz alkalmazkodni, tehát a “japán nyelv” és a “második világháború” is átírható kis kezdőbetűkkel.

És még egy gondolat az átírás témakörében. A kötőjelezés egyáltalán nem javasolt. A folyók, hegyek és hasonlók neveit egy egységnek kell tekinteni. (A szemünknek a Gellért-hegy/Gellérthegy kétféle írásképe sem idegen, és a japán neveknél nem mérlegelendő, hogy – ennél a példánál maradva – egy természeti formáról vagy egy városrészről van-e szó.)”

(DÉ/VG)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra