főnévi igenév személyragja

1. Nem hiszem, hogy neki kellene eldönteni.
2. Nem hiszem, hogy neki kellene eldöntenie.

Az eldönteni + e relációban kell-e az „e”, miért van ott, és mi az? Egyáltalán helyes, ha ott van?

Egy nem anyanyelvi magyar, akit érdekel a magyar nyelv

Az a bizonyos -e morféma a szó végén a főnévi igenév személyragja, egyes szám harmadik személyben.

A következők forrása a Magyar grammatika (adatai: Keszler Borbála szerk.; Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000; a vonatkozó fejezeteket Lengyel Klára írta, a főnévi igenévvel foglalkozó fejezetek oldalszámai: 226–231. és különösen 246–247.).

A főnévi igenév morfológiai felépítésére az igető + főnévi igenév képzője (-ni és különböző alakváltozatai: -n-, -nni, -nn-) + (személyrag) szerkezet jellemző.

A főnévi igenév személyragozási paradigmája (a kérdező példájával):
Egyes szám 1. személy: aludn-om // eldönten-em
Egyes szám 2. személy: aludn-od // eldönten-ed
Egyes szám 3. személy: aludni-a // eldönteni-e
Többes szám 1. személy: aludn-unk // eldönten-ünk
Többes szám 2. személy: aludn-otok // eldönten-etek
Többes szám 3. személy: aludni-uk // eldönteni-ük

A főnévi igenév személyragozása nem kötelező, ám használatát szintaktikai szabályok határozzák meg. Személyragot az alanyi (és a ritkább részeshatározói) szerepű főnévi igenév vehet föl. Például: El kell döntenie. (További részletek: MGr. 2000: 247.) A főnévi igenév személyragjai az állítmány részeshatározójával, azaz a cselekvővel vannak egyeztetve, például: nekem fontos meghallgatnom, neked érdemes figyelned, neki kellene eldöntenie.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.