leköszönés

2011. 09. 03.

Rádió műsorok riportjaiban szokás lett a végén a következő módon lekonferálni a beszélgetést:X.Y,a valami vamije köszönöm,hogy itt volt. De a riportalany nem ott volt, csak a vonalban.
Talán helyesebb lenne a köszönöm az interjút,vagy köszönöm a válaszait stb?
2.Nem az X.Y-nak kell megköszönni?Vagyis -nak,-nek rag használata helyesebb lenne?

1. A nyilvánosság előtt nagyon fontos a pontosság. Egy-egy szón (sőt betűn, hangon!) is sokminden múlik. Az újságírók – ha valóban igényesek – törekednek erre a pontosságra, és igyekeznek a hallgatót a legjobban tájékoztatni.
Ha valaki a rádióműsor közepén kapcsol az adott csatornára, nem biztos, hogy tudni fogja, kivel is zajlik a beszélgetés, ezért fontos a végén megismételni, hogy a témában melyik szakértő szólalt meg (ebbe beletartozik a nevének és a titulusainak az ismertetése is).
A riportalany fizikailag valóban nincsen jelen a műsorvezető mellett, ugyanúgy, ahogyan mi, a rádió hallgatói sem vagyunk ott a stúdióban, a rádió mégis “ott van mindenhol”. Ezért nem érdemes elítélni, helyteleníteni ezt a szófordulatot.

2. Valóban jobban hangzik az, ha személyesebben X.Y-nak köszönik meg az interjút (jómagam ezt javaslom követendőnek), mégis a személytelenebb X.Y.+titulus forma terjedt el. Persze ez utóbbi forma értelmezhető megszólításként is, amelyben a riporter még egyszer tájékoztatja a hallgatókat, ilyenkor nem szükséges a -nak, -nek rag kitétele.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra