a szokott időbeli kettőssége

A segítségüket kérem az alábbi kérdésben.
Sokszor hallom a következő – talán folyamatos múlt időnek hívják – kifejezést:
„Régen mamával sokat szoktunk járni az állatkertbe.”

Itt a hangsúly nem a „mamá”-n és az „állatkert”-en van, hanem azon, hogy a mondat egy múlt idejű cselekvésre vonatkozik, amit rendszeresen végeztek, de már nem végeznek, vagy nem végezhetnek, amit én így fejeznék ki:
„Régen mamával sokat jártunk az állatkertbe.”

Sajnos jobb példa most nem jutott eszembe, de számtalanszor hallom ezt a mondatszerkezetet elhunyt emberekre is használni:
„Otthon mamával szoktunk járni az állatkertbe.”
Ezt lehetne értelmezni úgy is, hogy ha hazamegy, akkor az állatkertbe megy a mama is, de mondja mindezt úgy, hogy tudjuk, a mama már 30 éve meghalt. Számomra logikátlan vagy nem egyértelmű ez a kifejezésmód.

A szokott (alakjában!) múlt idejű igét tartalmazó mondatokkal mind a jelen, mind a múlt időre utalhatunk. Tehát az „Otthon mamával szoktunk járni az állatkertbe.” mondat egyrészt jelentheti azt, hogy ez a mai napig létező szokás, illetve azt is, hogy a jelenben (a mondat közlésének pillanatában) már nincs meg.
Időhatározó betoldásával (pl. gyerekkoromban, régen, manapság, mostanában stb.) megszüntethető ez a kettősség; egyértelművé tehetjük a megfogalmazást. Legtöbbször erre sincs szükség: a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, melyik időre vonatkozik ez a szerkezet.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.