elbeszélő múlt

2011. 09. 15.

Az “áll” az elbeszélő múltban: állék, állál, álla, állánk, állátok, állának?

Az elbeszélő múlt idő ma már nem használatos az irodalmi és köznyelvben, a mai szépirodalomban is csak az archaizálás stíluselemeként vagy nyelvjárási elemként fordul elő. Mindenesetre az “áll” ige ilyen alakjai (kijelentő módban, alanyi/határozatlan ragozásban) valóban az Ön által is felsoroltak (voltak): állék, állál, álla, állánk, állátok, állának (l. Magyar grammatika, 2000, 105. és 114. oldal).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra