rövid távú, középtávú

A „közép- és hosszú távú” helyes írásmód-e? A középtávú egybeírandó, a „hosszú távú” pedig külön.

A “hosszú távú” a “hosszú táv” kapcsolatra vezethető vissza, amelyet konkrét értelmében véve különírunk, hiszen nem történt olyan jelentésváltozás, ami az egybeírást indokolná (l. a szabályzat 107. pontját). A 108. pont kimondja továbbá, hogy ha egy jelzős kapcsolathoz -ú/-ű/-jú/-jű/-i/-beli/-s képző járul, a különírást rendszerint megtartjuk, így a “hosszú távú” esetében is. Hogy ez nem tartozik a kivételek közé, arról az akadémiai Magyar helyesírási szótár 229. oldalán, illetve az Osiris Kiadó Helyesírásának 823. oldalán győződhetünk meg. (Nem tartozik ide a kifejezésnek a távolsági versenyeken használt értelme, ahol már egybeírjuk a kifejezést: hosszútáv, hosszútávú.) Ugyanígy járhatunk el a “rövid távú” szókapcsolat írásában is.

A “középtávú” szó “közép” tagja viszont nem melléknév (mint a “hosszú” vagy a “rövid”), hanem főnév, így szóösszetételt alkot a második taggal, azaz mindenképp egybeírjuk.
(http://www.e-nyelv.hu/2008-12-08/jelzos-kapcsolat-hosszu-tavu/)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.