tagadás a mellékmondatban

Szeretném tudni a szabályi hátterét annak a nyelvi fordulatnak, amelyet az ismert közmondás is példáz: addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Az említett fordulatot, nevezetesen azt, hogy ilyen esetekben a mellékmondatban tagadást alkalmazunk, helyesen használom ugyan, de nem ismerem a szabályt, amelyet követek.:-)

A kérdéses probléma a tagadás egyik esete, a mellékmondatban lévő tagadásé. A Nyelvművelő kézikönyv ezt írja: „A míg kötőszós időhatározói mellékmondatban is ajánlatos kitennünk a tagadószót, ha a mellékmondat cselekvésének beállása egybeesik a főmondat cselekvésének a végpontjával. Pl: addig tanultam, míg be nem sötétedett (a tanulás akkor ért véget,a mikor a besötétedés bekövetkezett)”. A korsó kútra járása is befejeződik az eltörésével.
Abban az esetben hagyható el a tagadószó a mellékmondatból, ha az következményt fejez ki (ilyenkor a hogy kötőszó a míg helyére léphet): Addig vadászott, míg maga esett csapdába.
Ugyancsak nem tesszük ki a tagadószót, ha a főmondat cselekménye időben egybeesik a mellékmondatéval, ilyenkor a mialatt szóval cserélhető fel a míg. Pl.: Várok a szántással, míg esik. Nyelvművelő kézikönyv (Grétsy László — Kovalovszky Miklós szerk., Nyelvművelő kézikönyv I–II, Bp., 1985.) II. 927. o.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.