névelő a címekben
2011. 09. 27.Az MTI sportszerkesztőségéből kérdezek, mivel régi vita van itt a határozott v. határozatlan névelő használatáról. Például hogy melyik cím jó (és miért): „Szívrohamot kapott mérkőzés közben a norvég középpályás” vagy „Szívrohamot kapott mérkőzés közben egy norvég középpályás”.
Nemcsak Önöknél nagy vita ez a nyelvhasználati probléma, már korábban is felmerült. A lényege az, hogy a cím a szöveg részének számít-e. Általában az új közlésnek számító rész a szövegben még ismeretlen, ezért a határozatlan névelőt szoktuk használni, majd az újabb előforduláskor váltunk át a határozott névelőre, pl. Egy fiatalember ballagott az utcán. A fiatalember…
A Nyelvművelő kézikönyv ezt írja erről:
„Napilapok cikkeiben gyakran találkozunk efféle, színes tudósítást sejtető címekkel: Családi tragédiát okozott a figyelmetlen gépkocsivezető, stb. (…) Kétségtelen, hogy az efféle címekben logikailag csakugyan a határozatlan névelő kívánkozna a határozott névelő helyére, hiszen a bennük említett gépkocsivezetőről a cím olvasásakor még semmit nem tudunk, de látnunk kell azt is, hogy ezeknek a címeknek szuggesztív erejük van. (…) [A szerző] képletesen ismertnek tekinti, mintegy beavatott társává teszi az olvasót. (…) általános irodalmi szokás is az ilyenfajta címadás, illetve plakátokon, filmcímekben is ezt találjuk, pl. Az arany ember, Félelem a város felett.
Nemcsak a fenti szempontból fogadható el a határozott névelős forma, hanem az alapján is, hogy a hírek egy darabig fennmaradnak, és ismertnek tekintjük azt, akiről a hír szól. Az említett középpályás felgyógyulásáról szóló hír a határozott névelővel visszautal arra, hogy napokkal korábban már a betegségéről beszéltek.
A Nyelvművelő kézikönyv még annyit hozzátesz: „Csupán akkor tanácsos óvakodni a határozott névelőnek a való előlegezésétől, ha az egész írásmű megreked a napi hír színvonalán, vagyis a címhez alig néhány sornyi s túlságosan kevés újat adó kiegészítő közlés tartozik.”
(Grétsy László — Kovalovszky Miklós szerk., Nyelvművelő kézikönyv I–II, Bp., 1985. I. 84–85.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.
vissza a főoldalra
A Nyelvművelő kézikönyv ezt írja erről:
„Napilapok cikkeiben gyakran találkozunk efféle, színes tudósítást sejtető címekkel: Családi tragédiát okozott a figyelmetlen gépkocsivezető, stb. (…) Kétségtelen, hogy az efféle címekben logikailag csakugyan a határozatlan névelő kívánkozna a határozott névelő helyére, hiszen a bennük említett gépkocsivezetőről a cím olvasásakor még semmit nem tudunk, de látnunk kell azt is, hogy ezeknek a címeknek szuggesztív erejük van. (…) [A szerző] képletesen ismertnek tekinti, mintegy beavatott társává teszi az olvasót. (…) általános irodalmi szokás is az ilyenfajta címadás, illetve plakátokon, filmcímekben is ezt találjuk, pl. Az arany ember, Félelem a város felett.
Nemcsak a fenti szempontból fogadható el a határozott névelős forma, hanem az alapján is, hogy a hírek egy darabig fennmaradnak, és ismertnek tekintjük azt, akiről a hír szól. Az említett középpályás felgyógyulásáról szóló hír a határozott névelővel visszautal arra, hogy napokkal korábban már a betegségéről beszéltek.
A Nyelvművelő kézikönyv még annyit hozzátesz: „Csupán akkor tanácsos óvakodni a határozott névelőnek a való előlegezésétől, ha az egész írásmű megreked a napi hír színvonalán, vagyis a címhez alig néhány sornyi s túlságosan kevés újat adó kiegészítő közlés tartozik.”
(Grétsy László — Kovalovszky Miklós szerk., Nyelvművelő kézikönyv I–II, Bp., 1985. I. 84–85.)
