és ~ s használata

2011. 10. 13.

Tetszőleges-e, hogy az és vagy az s kötőszót használjuk?

Az „ és” meg a „s” kötőszavak általában azonos szerepűek, ezért szabadon használhatók.
A megfigyelések alapján a székelység beszédében igen gyakori; jellegzetes kötőszó a mondatok összefűzésére is.
Az irodalmi hagyomány szerint az „s” tagmondatok, mondatok kapcsolásakor gyakoribb (pl. az utólagos hozzátoldás árnyalatát is kifejezi), az „és” inkább a mondatrészeket fűzi össze, de ez nem kizárólagos szabály.
Némely esetben a jó hangzás miatt érdemesebb az „és”-t használni, pl. mássalhangzó-torlódás feloldására.
(Grétsy László — Kovalovszky Miklós szerk., Nyelvművelő kézikönyv I–II, Bp., 1985. I. 569. o.)

Az „s” ellentétes vagy nagyon különböző jelentésű, gyakran állandósult kifejezéssé kapcsolódott szók közt, rendszerint összefoglaló szóként fordul elő: „Múlt s jelen; fájdalom s öröm; ég s föld között; fel s alá; le s fel; kint s bent; van s nincs.”

Néhány további példa az „s” használatára:
A szót másra terelő új mondat vagy szakasz élén: „S jutott eszembe számtalan / Szebbnél szebb gondolat, / Míg állni látszék az idő, / Bár a szekér szaladt. / S a kis szobába toppanék…”
Elhallgatott mondat valamely töredéke előtt, a gondolatmenet megszakításának érzékeltetésére, figyelmet keltő stilisztikai eszközként: „Kornél, az öregasszony fia, iskolatársa volt, azonfelül együtt önkénteskedtek, s azonfelül … de ezt már nem kell mindenkinek tudni.” (Mikszáth Kálmán)
Elbeszélés közben, folytatást, kiegészítést sürgető kérdés bevezető szavaként: Mikor hazamentem, láttam, hogy az ajtó nyitva van … s aztán?
(A magyar nyelv értelmező szótára „s” címszava alapján)

A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra