A magyar ábécé tartalmaz ékezetes betűket (á, é stb.).
Számomra nagyon zavaró mikor nagy mennyiségű adatot tartalmazó A, Á mutatóban összekeverednek a szavak, azért mert az a és á betűket egyenértékűnek vesszük.
Miért vonjuk össze mégis az A, Á vagy az E, É betűket egy névmutatóban?
Nem lenne logikus hogy az a-betűsek az A betűhöz az á-betűsek pedig az Á betűhöz kerüljenek?
Vagy másképpen: miért jobb, hogy Vácrátót előbb szerepel egy helynévmutatóban mint Varasd?
Kiejtés szempontjából különböző az a és az á, illetve az e és az é, az írásképben az á mellékjeles a-nak, az é mellékjeles e-nek számít, mint ahogy a többi magánhangzó esetében is (náluk kisebb a különbség a kiejtésben). Az egységes kezelés érdekében szükséges az a gyakorlat, hogy: „A magánhangzók rövid és hosszú változatát jelölő betűk (a – á, e – é, i – í, o – ó, ö – ő, u – ú, ü – ű) a kialakult szokás szerint mind a szavak elején, mind pedig a szavak belsejében azonos értékűnek számítanak a betűrendbe sorolás szempontjából. A magánhangzó hosszú változatát tartalmazó szó tehát meg is előzheti a rövid változatút.” (A magyar helyesírás szabályai 14/d. pontja.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.