hisz, majd — hiszen, majdnem

Az a kérdésem, hogy a majd és hisz után miért nem teszünk aposztrófot, ha majdnem, ill. hiszen értelemben használjuk őket. Hisz’ az aposztróf hiányzó betűket jelöl.
Köszönettel, üdvözlettel

A mai írásbeliségben az aposztrófok hiányának az oka az, hogy a hisz és a majd szavak ma már önálló szavak, vagyis nem a hiszen és a majdnem szavak rövidített változatai, hanem azokkal (részben) azonos jelentésben használatos önálló elemek. A két szó az etimológiai szótárak tanúsága szerint különböző módon jött létre.

A hisz a hiszen alakból „a formaszavak körében gyakori rövidüléssel keletkezett”. A majdnem esetében ez másként történt: a majdnem „mondattani tapadással jött létre a ‘szinte, csaknem’ jelentésű majd határozószóból és a nem tagadószóból. Az összetételt az tette lehetővé, hogy a majd-nak ‘szinte, majdnem’ jelentése a 19. sz.-ra a köz- és irodalmi nyelvben elhomályosodott, s a cselekvés megtörténésének bizonytalan, esetleges voltát a nem tagadószóval külön is hangsúlyozták”. (A forrás most is és a hiszen eredetének magyarázatakor is: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, főszerk.: Benkő Loránd, Akadémiai Kiadó, Bp., 1970.) Az aposztrófok tehát (amellett, hogy utaltak a hosszabb alakra) egy-egy nyelvi változás szemléltetői is voltak. A hisz’ esetében a hiszen > hisz nyelvi változást, a majdnem esetében pedig a majd és a nem szavak összetétellé válását jelölik.

A Nyelvművelő kéziszótár a hiszen szócikkben a következőket írja: a hiszen kötőszóból „rövidült hisz változat enyhén bizalmas, de – főleg ritmikai okokból – az írott nyelvben is előfordul. Hiányjellel való írása (hisz’) régiesség, mai szövegben modorosság”. A majdnem határozószóról pedig ezt: „A köznyelvben a majdnem a szokásos, pl. majdnem elestem. Ritka és választékos: majd elestem. Az ilyen értelmű majd szót a XIX. században hiányjellel írták, s ez az írásmód napjainkban is felbukkan: majd’ összeesett a rémülettől”.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.