igeragozások kialakulása

A két magyar igeragozási forma, az ikes és iktelen, illetve az alanyi és tárgyas(ki miként hívja) ragozás létrejötte között van-e nyelvtörténeti kapcsolat, vagy egymástól függetlenül jött-e létre?

Kérdésére részletes választ talál a Kiss Jenő és Pusztai Ferenc által szerkesztett Magyar nyelvtörténet (Osiris Kiadó, 2003) című tankönyv 160–9. oldalán. Röviden összefoglalva az ott leírtakat:

A határozott tárgy valószínűleg már az alapnyelvben is jelölt volt, majd az ősmagyar kortól kezdve a -t rag jelölte, de a határozatlan tárgy hosszú ideig jelöletlen volt: csak a mondatbeli helye (alany–tárgy–ige, SOV) alapján volt tudható, hogy az igét megelőző névszó volt a cselekvés tárgya.

Azonban ha ez a szórend valamilyen okból felborult, akkor sokszor eldönthetetlenné vált, hogy a mondatbeli névszók közül melyik az alany és melyik a (határozatlan) tárgy. Később, az ősmagyar kor folyamán, a -t tárgyrag a határozott tárgy mellett már a határozatlant is jelölte, így tehát a tárgy ugyan jelöltté vált, viszont nem derült ki, hogy határozott vagy határozatlan-e. Ezért az igealak kezdte el kifejezni a tárgy határozottságát vagy határozatlanságát.

Az alapnyelvben analitikus szerkezet (ige + személyes névmás) fejezte ki az igék számát és személyét: ‘néz én’, ‘néz te’, ‘néz ő’, és innen alakultak ki a névmási eredetű személyragok: nézem, nézed, nézi. Az ősmagyar kor elején egyetlen igeragozási paradigma volt, amelyből nem derült ki, hogy a cselekvés tárgyra irányult-e, vagy sem, ám E/3.-ben már megvan a szembenállás lehetősége: kérei vs. kér.

Az első kísérlet a tárgy egyértelmű kifejezésére az ikes ragozás ősmagyar kori megjelenése volt: a cselekvő tárgyas igék mediális, történést kifejező igékké alakultak: valaki tör valamit > törik valami. Az ikes ragozás azelőtt kezdett formálódni, hogy a tárgy teljes jelöltsége elterjedt volna, illetve a határozott és az általános (régebbi terminussal: tárgyas és alanyi) ragozás szétvált volna, és éppen ezért volt rá szükség. De a -t tárgyrag térhódítása megakasztotta ennek a paradigmának a teljes kialakulását, ezért az hiányos maradt.

Közben az ősmagyar korban nem névmási eredetű igei személyragok is kifejlődtek (valószínűleg képzőkből, funkcióváltással), így jött létre egy új, majdnem teljes paradigma: nézek (és a nézlek alak is), nézel, (megyen,) néznek.

A határozott és az általános igeragozás kialakulása tehát fokozatosan történt, és szétválásuk nem is tökéletes, hiszen vannak közös alakjaik. Az egybeeső alakokat, az ún. grammatikai homonimákat azonban a nyelv – legalábbis részben – igyekszik kiküszöbölni.

(KJ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.