monitoroz, monitoringoz

A monitoringoz (ige) használható-e? Pl. X. Y. monitoringoz valamit

Újabb fejleménynek tűnik a monitoroz szótározott ige mellett a monitoringoz (ez utóbbi a monitoring főnévből keletkezett). Szótáraink még nem tartalmazzák ezt az igét, az internetes keresésben is többnyire ugyanannak a szövegnek az átvétele miatt van több találat. Egyelőre nem tudni, meggyökeresedik-e ez a szó a nyelvhasználatban.

Mindenesetre érdemes megfontolni a következő tanulmányrészletet:
„Ennél fontosabb az, hogy maguk a szaknyelvek folyamatosan bővülnek angol elemekkel. Jellemző példaként említhetjük a monitoring, monitorozás, monitoringozás szavakat. Jelentésük: ’megfigyelő, ellenőrző; megfigyelés, ellenőrzés’. Közülük az első efféle szókapcsolatokban szerepel: monitoringrendszer/hálózat/szolgálat/feladatok. Igeként is használatos: monitoroz, monitoringoz. A monitoring angol-latin forma: latin tőhöz angol szuffixum járul. A nem is olyan régi IdSz. [= Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. Szerk.: Bakos Ferenc. Akadémiai Kiadó, 1994.] a monitoring főnevet még a mainál szűkebb jelentésben tünteti föl: ’a megadott tárgykörre vonatkozó irodalmat, közleményeket számon tartó, összegyűjtő és a megrendelőhöz eljuttató (elektronikus) figyelőszolgálat’; de emellett már korábban létezett rádiós szaknyelvi jelentése: ’rádiólehallgatás, műsorfigyelés (lejegyzéssel és/vagy rögzítéssel)’, az utóbbiból származik a monitoring osztály szószerkezet. A monitoring jelentésbővüléssel ma mindenféle figyelőszolgálatot jelöl. Korábban kizárólag szaknyelvi használatú volt, az 1990-es évek végétől, először a tiszai ciánszennyezés, majd más témák kapcsán megjelent a médianyelvben, és így nagyobb közönséget érint. Alaktani szempontból helytelen az angol gerund, ill. participle formákból képzett monitoringoz, monitoringozásszármazék, helyettük a monitoroz, monitorozás tekinthető szabályosnak. Ebben az esetben nem túlzó purizmus, hanem tudatos nyelvi tervezés, ha kiállunk a magyar megfelelő mellett.”

Zimányi Árpád: A fordítások időszerű nyelvhelyességi és helyesírási kérdései. In: Dróth Júlia (szerk.) Szaknyelv és szakfordítás. Tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból és kutatási témáiról. 2004. 98.
http://tti.gtk.szie.hu/datadir/content/file/idegen_nyelvi_k%C3%A9pz%C3%A9s_%C3%A1llom%C3%A1nyai/kiadvanyaink/szaknyelv_%C3%A9s_szakford%C3%ADt%C3%A1s_2004.pdf
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.