Százéves a Magyar Irodalomtörténeti Társaság

Fráter Zoltán főtitkár beszámolója a társaság alapításának 100. évfordulója alkalmából tartott ülésről.

Százéves a Magyar Irodalomtörténeti Társaság! Pedig nem is látszunk annyinak – hallottuk a jóleső bókot ünnepi ülésünkön, melyet 2011. december 15-én tartottunk a Magyar Tudományos Akadémián. Az ünnepségen Juhász Ferenc költő, Társaságunk tiszteleti tagja irodalmi élményeinek hatásáról olvasta fel prózavers értékű emlékezését. Száz évünket megtisztelték előadásaikkal többek közt olyan akadémikus barátaink is, mint Dávidházi Péter és Kiss Jenő professzor úr, aki testvérszervezetünk, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke. A nyelvészekkel ápolt jó viszony bizonyítékaként a két szomszédvár személyi és intézményi kapcsolatairól tartott előadást Szathmári István tanár úr, professzor emeritus.

A Társaság jelenlegi főtitkáraként – messze földön híres emlékezetem segítségével – tudom felidézni az elmúlt száz esztendő néhány eseményét. 1911. december 11-én tartottuk alapító közgyűlésünket az ötletadó és szervező Baros Gyula, Pintér Jenő középiskolai tanárok, irodalomtörténészek és Horváth János, az Eötvös Kollégium tanára, irodalomtörténész vezetésével, mintegy ezerfős tagsággal. (Magam is ott voltam.) Szándékunk és felhívásunk szerint a magyar irodalomtörténet-írás művelőit, népszerűsítőit és barátait tömörítő egyesület soraiba hívtuk az irodalomtörténet minden barátját. Első elnökünk Négyesy László (a híres Stílusgyakorlatok szeminárium hajdani vezetője), első titkárunk Horváth János volt. A munkába hamarosan írók, költők is bekapcsolódtak, mások mellett a Társaság tagja lett Babits Mihály, Schöpflin Aladár, Gárdonyi Géza, Ady Endre, Hatvany Lajos, Ambrus Zoltán, Jékely (Áprily) Lajos, Karinthy Frigyes – e két utóbbi szerzőt a Társaságból ismerem.

1912-ben megindítottuk folyóiratunkat, az Irodalomtörténetet, Pintér Jenő szerkesztésében. Kétségtelen, hogy a Társaság irányításában sokáig konzervatív szemlélet érvényesült, de az idők változtával lett marxista vezetésünk is. Az 1991-től önállóan is megjelenő másik folyóiratunkat, az Irodalomismeretet néhány éves szünet után 2011-ben sikerült újraindítani. A hagyományőrzés feladatán és a kis koszorúk elhelyezésén túl a nehezülő viszonyok közepette is megrendezzük éves vándorgyűléseinket, melyek ma már az akkreditált tanártovábbképzést is szolgálják. Szép számú megyei tagozataink mellett van már Fiatal Kutatói, Közművelődési, sőt Szépírói Tagozatunk is, melyek kebelében élénk társasági élet folyik tudományos tanácskozásokkal, felolvasásokkal, életműveket felmérő beszélgetésekkel. Az 1981-es alapítású Toldy Ferenc-díjat rendületlenül odaítéljük minden évben a legkiválóbb irodalomtörténészek, kutatók, közművelődési szakemberek, kitűnő általános- és középiskolai tanárok jutalmazására. A díjak átadását ünnepélyes keretek között rendezzük meg. Lehetőségeinket túlszárnyalva már az is előfordult, hogy pár pogácsa és pohár bor kísérte a méltató szavakat. 2008-ban Babits Mihály Alkotói Emlékdíjat hoztunk létre a legjelentősebb szépírói életművek elismerésére. Az Oscar-díjjal vetekedő Babits-szobrocskát és az oklevelet tavaly Tandori Dezsőnek, idén Bodor Ádámnak adtuk át, talán már nem is vagyunk annyira konzervatívak. És még annyira öregek sem, hogy ne működhetnénk tovább újabb száz évig.

Fráter Zoltán