felkiáltójel vagy vessző a megszólításban

2012. 01. 18.

1. E-mailben a megszólítás végére a magyar helyesírási szabvány szerinti felkiáltójelet, vagy az angolszász mintára átvett vesszőt tegyük?
2. Tegyünk-e vesszőt e-mailben a megszólításban a Márta elé: pl. Szia, Márta vagy Szia Márta?
3. Az e-mailben a felkiáltójelnek (felszólító, óhajtó mondat esetében) sokkalta erőteljesebb, szinte követelőző, sértő a mondat végén felbukkanó felkiáltójel. pl. Kérlek, hozd majd el a könyvet!
A felkiáltójeles verzió-e a helyes?

Ezekben az esetekben az írásjelhasználat mindkét változata elfogadható. A nyelv változásainak az írásbeli megnyilvánulások is letéteményesei, ráadásul a technika is befolyással van a mindennapi gyakorlatra. A magyar helyesírás szabályai szerint valóban “általában” felkiáltójelet teszünk ki, de a szabálypont (253.) hozzáteszi azt is, hogy “magánlevelekben a kiemelt megszólítások után vesszőt is lehet tenni”. Az ímélben küldött levelek többsége magánlevélnek minősül, ezért nem helyteleníthető egyik megoldás sem.

Az igaz, hogy az írásjelek érzelmi többletet is hordozhatnak, felkiáltójelet sokszor csak akkor teszünk ki, ha nyomatékosítani szeretnénk a mondatnivalónkat.

A megszólításokban a név előtti vesszőt tekintve ingadozó a gyakorlat. Általában a megszólításokban nem szerepel vessző (Kedves Osztályvezető Úr!), a “szia” azonban egy köszönésforma, amelyet valakihez intézünk, ezért érdemes tagolni a mondatot (Szia, Eszter!). Tény, hogy az írásgyakorlatban ez gyakran elmarad (talán éppen a “Kedves Osztályvezető Úr!” típusúak mintájára).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra