és ~ s használata

2012. 01. 22.

Van különbség az “és” és “s” kötőszavak gyakorlati használatában? (Mintha az utóbbi kezdene kikopni, talán a nehezebb kiejtés miatt.) A kérdésemet az váltotta ki, hogy egy ilyen jogszabály-módosítást láttam: “…lokális, s…” helyett “…lokális, és…”

Egy korábbi válaszunkat idézem:

Az „ és” meg a „s” kötőszavak általában azonos szerepűek, ezért szabadon használhatók.
A megfigyelések alapján a székelység beszédében igen gyakori; jellegzetes kötőszó a mondatok összefűzésére is.
Az irodalmi hagyomány szerint az „s” tagmondatok, mondatok kapcsolásakor gyakoribb (pl. az utólagos hozzátoldás árnyalatát is kifejezi), az „és” inkább a mondatrészeket fűzi össze, de ez nem kizárólagos szabály.
Némely esetben a jó hangzás miatt érdemesebb az „és”-t használni, pl. mássalhangzó-torlódás feloldására.
(Grétsy László — Kovalovszky Miklós szerk., Nyelvművelő kézikönyv I–II, Bp., 1985. I. 569. o.)
http://www.e-nyelv.hu/2011-10-13/es-s-hasznalata/

Nincsenek felmérések arról, hogy milyen változás történik éppen e két kötőszó használatában. A kérdésben idézett szövegrészlet nem elégséges annak megállapítására, hogy milyen helyzetben fordul elő a s kötőszó. Az internetes kereséssel egy jogszabályt találtam a Magyar Közlönyben:
„Ha a talajfolyósodás a biztonsági földrengés hatására bekövetkezhet, a telephelyet nem megfelelőnek kell ítélni, kivéve, ha léteznek bevált műszaki megoldások a talajfolyósodás kiküszöbölésére, vagy ha igazolható, hogy a biztonsági földrengés hatására kialakuló talajfolyósodás lokális, s nem okoz olyan relatív elmozdulásokat, amelyek nukleáris biztonsági funkciót akadályozó szerkezeti következményekkel járnak.”
http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/mk11078.pdf
Ebben a mondatban a hagyománynak megfelelően tagmondatokat köt össze az s.

(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra