országnevek kialakulása

2012. 01. 23.

Kérdésem nem biztos, hogy (csak) nyelvészeti kérdés: Vajon miért csak európai államok nevében szerepel az ország szó?

A kérdés részben nyelvi, részben történeti és földrajzi. A választ Faragó Imre tanulmányának alábbi részleteiben találjuk meg:

“Államnevek
Önálló, nemzetközileg elismert államalakulatok nevei. A Föld minden államának van magyar, illetve magyarnak tekintett névalakja.
A különböző államalakulatok magyar elnevezéseinek – főleg Európa tekintetében – kialakulása a középkorra nyúlik vissza. Az államnevek a magyar nyelvben három típusba sorolhatóan alakultak ki:
– Eredeti magyar névalak (-ország, -föld végződéssel).
– Másodlagosan alakult magyar névalak (-ia végződéssel).
– Idegenből, egyénileg alakult magyar alak.
A három alaktípus egyben történelmi alakulási periódusokat is kijelöl.

Eredeti magyar névalakok
Kialakulásuk a honfoglalástól adatolható. E névtípusban a magyarok által megismert nép kialakult magyar nevéhez kapcsolódott az ország, kevésbé szervezett állam esetében a -föld végződés. Tehát az államnév egyértelműen a nép nevéből képződött. Ilyen nevünk főképp Európában élő népek államaira vonatkozik és kialakulásuk a megismeréssel párhuzamosan a középkorra nyúlik vissza (Franciaország, Németország, Spanyolország, Horvátország, Lengyelország, Csehország, Svédország, Oroszország stb.) Az -ország végződésű államneveink nagy része a középkorban államisággal rendelkező népek államterületének elnevezésére fejlődött ki. A későbbiekben már kisebb számban jöttek létre ilyen végződésű nevek (pl.: Finnország), illetve nem maradtak használatban (pl.: Angolország). Ugyanakkor számos esetben szépirodalmi, történeti forrásokban előkerül a -hon, -föld végződésű államnév használata. Ilyenkor a népnévhez a két előbbi főnév kapcsolódik (pl.: Tatárföld, Lengyelhon, Frankhon stb.).

Másodlagosan alakult magyar névalakok
A középkor folyamán a hagyományos magyar államnevek mellett folyamatosan előtérbe kerülnek, majd uralkodóvá válnak a latinból keletkezett -ia végződésű államnevek. Ezek alakulásukat tekintve később kerültek nyelvünkbe, de valójában párhuzamosan alakultak az -ország végződésű nevekkel. A magyar nyelv minden leírásokból, elbeszélésekből ismert terület, ország nevét a latin érintkezési nyelv miatt az -ia végződésű néven ismert meg, és sokszor később változott át e név a hagyományosabb és magyarosabb -ország végződésűre. Az -ia végződésű nevek másik keletkezési körülménye az újabban alakult államok esetében fedezhető fel, és ez az alakulási tendencia napjainkig nyomon követhető (Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia stb.).

(…)

Az államnevek esetében, még a hagyományosnak tekinthető európai államokra vonatkozó névadási folyamatban is igen keveredett állapot uralkodik. A névadás folyamatában ugyanis több nem tisztán látható és érthető folyamat együttes hatása érvényesült. Ezek okozták, hogy a nagyjából azonos korú, illetve egy időben azonos jelentőségű királyság megnevezése eltérő típusú névként került a magyar használatba, ilyen Portugália és Spanyolország vagy Svédország és Dánia esete. Hasonlóan ellentmondásos a balti államok elnevezése. A nagy középkori múlttal rendelkező Litvániára a latinos alakot, ugyanakkor az 1920-ban függetlenné váló Észtországra, és Lettországra a hagyományos magyar alakot használjuk. Sok furcsaság van a közvetlen szomszédságunkban is. Minden szomszéd nemzetnek megvan a magyar nyelvű népneve, államaik nevét azonban – egy, Horvátország kivétellel – az idegen nevekből és -ia végződéssel használjuk. Így lett Oláhországból Románia, Rácországból Szerbia, de van eredeti magyar neve a szlovákságnak (tótok), részben az ukránoknak (ruszinok), illetve szintén részben a szlovéneknek (vendek).

Az előbb csak részben említett névadási anomáliák feloldására a XIX. század végén próbáltak megoldást találni, de ezek mind kudarcot vallottak. A magyar köznyelv nem fogadta be a Norvégország, Dánország, Osztrákország, Skótország, Angolország stb. újításokat, tehát nyilvánvalóvá vált, hogy egyre inkább a latinos alak térhódítása érvényesül és mára a hagyományos alak kisebbségbe szorult. A XX. század új államalakulatainak elnevezéseiben egy-két hagyományos név felújult (Finnország, Fehéroroszország), de alapvetően az előbb említett tendencia érvényesült.”

A tanulmány teljes terjedelmében itt olvasható:
http://mercator.elte.hu/~farago/NDA-nevter%20Farago%20Imre%20tanulm%C3%A1nya%202004.htm.

(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra