forsz, forszíroz

2012. 01. 28.

Rendes magyar szó a “forszíroz”?

A forszíroz ‘erőltet, sürget, siettet’ jelentésű szó eredetét tekintve nem magyar. A forsz ‘valaminek a fortélya, nyitja, megoldása’ (tudja a dolog forszát) szóból származik, melynek etimológiája a következő: „Német jövevény; mintája, a Force (‘különleges képesség’) a francia force (‘erő, bátorság’) átvétele, s mind a német, mind a magyar szó ennek kiejtését tükrözi. A francia szó a népi latin fortia (‘erő’) révén a latin fortis (‘erős, bátor’) melléknévre megy vissza. Lásd még forszíroz, forte, forzando, sforzato.” (több etimológiai szótár szerint)

Használatát tekintve természetesen „magyarrá” vált abban az értelemben, hogy a magyarul beszélők között ismert, a szónak képzett alakjai vannak, igekötőssé is vált (pl. agyonforszíroz; beforszíroz; keresztülforszíroz; kiforszíroz; forszírozgat; forszírozás; forszírozó – A magyar nyelv értelmező szótára). Az értelmező kéziszótár szerint bizalmas árnyalatú, a Magyar Nemzeti Szövegtár adatai szerint – a vajdaságit kivéve – mindegyik nyelvváltozatban (magyarországi, szlovákiai, erdélyi, kárpátaljai) és mindegyik nyelvi rétegben előfordul: a szépirodalomban, a személyes jellegű nyelvhasználatban, innen kerülhet a sajtó nyelvébe is, a tudományos és hivatalos szövegekbe is.
(Saját tapasztalatom: a nagymamám használta ezt a szócsaládot, én tőle ismerem: mi a forsza ennek, ne forszírozd…)

(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra