Digitális Nemzedék Konferencia

2012. 02. 13. 1 hozzászólás

Már évek óta közhelynek számít, hogy a digitális eszközök és az internet gyökeresen megváltoztatta világunkat. A helyzet feltárásával foglalkozott a Digitális Nemzedék Konferencia február 11-én.

Talán kevesebbet, de semmiképpen sem eleget foglalkozunk azzal, hogy mostani iskolásaink már a digitális világban szocializálódtak, ezért agyműködésük az eddigitől lényegesen eltérő szemléletmódot kíván a felnőtt világtól. A szemléletváltás szükségessége az oktatásban a legsürgetőbb, és talán a legnehezebb is. Az ezt taglaló konferenciára az ELTE Pedagógiai-Pszichológiai Karán került sor február 11-én.

A legborúlátóbb Gyarmathy Éva felvetése volt. Szerinte, ahogyan évszázadokkal ezelőtt az írásbeliség megjelenése alakította át a viszonyokat, ugyanúgy változtatja meg most a világot az írásbeliség eltűnése. Csupán a folyamat időbeli dimenziója az, ami igazán különbözik: míg az írásbeliség elterjedése évszázadokig tartott, addig eltűnése egy emberöltő alatt végbemehet. Feltehetjük azonban a már sokszor hallott kérdést: tényleg nincs helye a hagyományos írásbeliségnek az internet korában?

A konferencia többi résztvevője sokkal optimistább volt. A szekcióbeszélgetések végére egyetértés látszott kibontakozni abban, hogy nem csatáról van szó, hanem az együttműködés fejlesztéséről. Nem szeretnénk tűzzel-vassal küzdeni az internet és a digitális eszközök ellen, csak éppen szeretnénk megtalálni a hagyományos írásbeliségben megnyilvánuló kultúra helyét a felnövekvő generáció életében.

Ságvári Bence egy kitűnő példán mutatta be, hogy hogyan lehet használni a technikai újításokat az oktatásban. Mi történik ugyanis, ha hiányzik gyermekünk az iskolából? Régebben indigóval írtak a jóbarátok, vagy könyvtárba kellett mennie a szegény betegnek. Kicsit később segített a fénymásoló és a telefon is, manapság pedig már az interneten is megkaphatjuk a jegyzeteket, házi feladatokat.

A legoptimistább talán Arató László, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola tanára volt. Ő a kerekasztal-beszélgetésen arra hívta fel a figyelmünket, hogy a televízió korához képest kifejezetten előrelépést jelent az internet: a fiatalok sokkal többet írnak és olvasnak. Igaz, hogy nem elsősorban szépirodalmat olvasnak, és egyáltalán nem szépirodalmat írnak, de mindenképpen szövegekkel vannak körülvéve. Felvetette továbbá azt is, hogy milyen olvasói stratégiákkal találkozhatunk: megkülönböztethetjük a regényolvasást és a képernyőn való olvasást, de vajon az e-book hol foglal helyet? Tartalmilag a regényhez áll közelebb, de tűnékeny a szöveg, és ráadásul fizikailag nem nyúlhatunk bele a szövegbe. Milyen olvasói stratégiára van szükségünk ebben az esetben?

Az olvasói stratégiákkal a szekciók is foglalkoztak. A magyartanítással foglalkozó szekción beszámolót hallhattunk például a PISA-felmérés digitális szövegértési eredményeiről, melyek egyáltalán nem adnak okot optimizmusra. A digitális eszközök oktatásba való beemeléséről Gergelyi Katalin tartott meggyőző előadást: bemutatta figyelemreméltó kezdeményezését, az Interaktív irodalomkönyvet.

A konferencia sok problémát vetett fel, megoldási terveket kínált, a diskurzus azonban még korántsem fejeződhet be. A szervezők is készülnek a folytatásra: májusban a tanulók helyett immár a pedagógusok lesznek a középpontban a Digitális Pedagógus Konferencián.

Bódi Ágnes

1 hozzászólás

#1 velemenyemvan 2012.02.14.12:50:43

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra