életre hív, életre hívás, de: tetemrehívás

2012. 02. 13.

életre hív, életre hívás

A fenti esetben az állandó határozós szószerkezetet, akár ige, akár főnév az utótagja, külön kell írni – miért?
Hiszen sok más esetben az igés szerkezetet külön-, a főnevet viszont egybeírjuk: hatályba lép – hatálybalépés, tetemre hív – tetemrehívás.

A raggal jelölt határozós kapcsolatok tagjait (az állandósult szókapcsolatokban is) általában különírjuk egymástól: életre hív, életre hívás; próbára tesz, próbára tevés.
Az összetétellé válásnak két oka lehet. Ha a tagok együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege, a jelentésváltozás miatt egybeírjuk a szót: napraforgó (növény), tökkelütött (buta). A “tetemrehívás” szó esetén is megfigyelhető a jelentésváltozás, hiszen egy hiedelemről van szó, illetve felelősségre vonás értelemben is használják a szót.
Az egybeírás másik oka a hagyomány. Több olyan szavunk van, amelynek tagjait a kialakult szokás szerint jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk: hatálybalépés. A hagyományos összetételek számos példáját sorolja fel az Osiris-féle Helyesírás (2006) a 105. és a 106. oldalon.
L. 125. szabálypont.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra