nagyító képzők

Igaz-e, hogy a magyar nyelvben nincsenek nagyító képzők?

A magyar nyelvben a nagyító képzőt a korábbi grammatikákban megemlítik. Pl. -ók, -ők: anyjók, apjók. Leginkább azonban a testrészek neveinél fordult elő: szemők (nagyszemű), pufók, hasók (nagyhasú), fülők (nagyfülű), orrók (nagyorrú), szájók, pohók. (Balassa-Simonyi, 1895. 561. oldal.)
Ajánlom hozzá Balázs Géza írását a kicsinyítés antropológiájáról: http://e-nyelvmagazin.hu/2011/05/16/gyermekecske-gyermecske-gyermekcse/.

Utánajártunk, hogy más nyelvekben találkozhatunk-e a nagyító képzővel. Ilyen például a portugálban (aumentativo) a szó végéhez járuló -ão, -zão, a spanyolban pedig az -ote, -ón, -azo. Ezenkívül a szláv és balti nyelvekben is léteznek nagyító képzők, itt augmentatív képzőknek hívják őket. Pl.: orosz: собака ‘kutya’, собачка ‘kutyuska’, собачище ‘óriási, hatalmas kutya’ és lengyel: ogień ‘tűz’, ognisko ‘tábortűz’ vagy gra ‘játék’, olympijskie igrzyska ‘olimpiai játékok’.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.