A „derék” szavunk toldalékolásakor fittyet hányunk a magánhangzó-illeszkedés törvényére.Tudomásom szerint kevés ilyen szavunk van. Mivel magyarázható ez a jelenség?
Annak, hogy a derék szavunkban nem érvényesül a magánhangzó-illeszkedés, nyelvtörténeti (hangtani) okai vannak, de a szóval kapcsolatosan továbbra is sok a bizonytalanság. A szó szláv jövevényszóként való eredeztetése, illetve annak megkérdőjelezése a ’70-es években nyelvészeti vita tárgya volt. A vita során felmerült, hogy a derék egy egy szótagú alakra vezethető vissza (drék), ezáltal már nem is lenne társtalan a tekintetben, hogy a magas hangrendű tőhöz mély toldalékok járulnak. Tudniillik számos más példát találunk erre a jelenségre: cél-nak, héj-ról, csík-os, ír-nak.
(Nyelvművelő kéziszótár, Auktor kiadó, Budapest, 1996, 358.; Cseh Márta, A derék szavak alaki viselkedése a népnyelvben, Hungarológiai Közlemények, 2008/2., 125–134.)
(HSZ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.