hasonulás („egészség”, „merészség”, „ravaszság”)

Több iskolai tankönyv a képzés helye szerinti részleges hasonulás fogalmát látszik ismerni csupán. Az „egészség”, „merészség”, „ravaszság” stb. szavainkban megfigyelhető hangtani történést a teljes hasonulás jelenségeként tárgyalja. Jól sejtem-e, hogy a fenti szavainkban voltaképpen a képzés helye szerinti hasonulásról van szó, amely ugyanolyan véletlenszerűen lesz teljes hasonulás is egyben, ahogy mondjuk a „rekedt” szavunkban tapasztalható zöngésség szerinti asszimiláció?

Az egészség, merészség, ravaszság szavakban bekövetkező hangtani jelenséget (sz + s = ss) hátraható jelöletlen teljes hasonulásnak nevezi a hagyományos fonetikai rendszerezés, míg a rekedt szóban zajló folyamatot (d + t = tt) zöngésség szerinti részleges hasonulásként határozza meg.
Az valóban igaz, hogy például az egészség szóban az [sz] hang képzéshelyében megváltozik – hiszen foghangból (dentális) a fogmeder és a szájpadlás között képzett mássalhangzó (posztalveoláris) válik –, vagyis elmondható, hogy képzés helye szerinti hasonulás megy végbe; a folyamatot mégsem így nevezik, hanem jelöletlen teljes hasonulásnak. (Ezzel szemben például a hasonmás szóban lejátszódó hangtani jelenséget – hiába lesz teljesen azonos az [n] hang az őt követő [m]-mel – nem jelöletlen teljes hasonulásnak, hanem képzés helye szerinti részleges hasonulásnak nevezték el.)
A rekedt szóban tapasztalható zöngétlenedés tisztán megfigyelhető folyamat, problémaként legfeljebb azt lehetne megemlíteni, hogy miért ne lehetne teljes hasonulásként (is) számon tartani.
Érthető, hogy ezek után véletlenszerűnek tűnik egy-egy besorolás. Ez a rendszerezés nyilvánvalóan nem hibátlan, például az Osriris-féle Helyesírás is rámutat egy-két szakmai hátrányára. (Laczkó–Mártonfi: Helyesírás. Osiris Kiadó, Budapest. 2004. 43–45. o.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.