a „keresztség” szó kiejtése

2012. 03. 27.

Igaz- e az alábbi állítás? A mai magyar nyelvben mindinkább a betűhívebb kiejtést követjük. „Keresztség” szavunkat „kereszcség” formában ejtjük, „egyszer” szavunkat „etyszer” formában, „szendvics” szavunkat „szendvics” formában. A „keresség”, „eccer” és a „szemvics” ejtés már a múlté.

A „keresztség” szó leggyakoribb kiejtése: „kereszcség”. A nyelvjárások között azonban van olyan, amelyik kedveli a teljes hasonulást, például a palóc. Szépirodalmi szövegekben is előfordul a köznyelvi kiejtéstől eltérő teljes hasonulás alkalmazása (pl. „memmond”, „haragunni”). Így elképzelhető a „keresség” kiejtés is.
Az „egyszer” szóban a „gy” és az „sz” hang összeolvadása miatt ejtünk hosszú „c”-t. Az összeolvadás azonban nem kötelező érvényű, gyakran előfordul a részleges hasonulásos alak is: „etyszer”.
A „szendvics” szó kiejtése során a három mássalhangzó közül a középső, vagyis a „d” kiesik.
L. Papp István, Hangtörvények a magyarban,
http://mnytud.arts.klte.hu/tananyag/hangtan/hangtorveny.htm.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra