a “keresztség” szó kiejtése

2012. 03. 27.

Igaz- e az alábbi állítás? A mai magyar nyelvben mindinkább a betűhívebb kiejtést követjük. “Keresztség” szavunkat “kereszcség” formában ejtjük, “egyszer” szavunkat “etyszer” formában, “szendvics” szavunkat “szendvics” formában. A “keresség”, “eccer” és a “szemvics” ejtés már a múlté.

A “keresztség” szó leggyakoribb kiejtése: “kereszcség”. A nyelvjárások között azonban van olyan, amelyik kedveli a teljes hasonulást, például a palóc. Szépirodalmi szövegekben is előfordul a köznyelvi kiejtéstől eltérő teljes hasonulás alkalmazása (pl. “memmond”, “haragunni”). Így elképzelhető a “keresség” kiejtés is.
Az “egyszer” szóban a “gy” és az “sz” hang összeolvadása miatt ejtünk hosszú “c”-t. Az összeolvadás azonban nem kötelező érvényű, gyakran előfordul a részleges hasonulásos alak is: “etyszer”.
A “szendvics” szó kiejtése során a három mássalhangzó közül a középső, vagyis a “d” kiesik.
L. Papp István, Hangtörvények a magyarban,
http://mnytud.arts.klte.hu/tananyag/hangtan/hangtorveny.htm.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra