többszörösen összetett mondat

2012. 04. 01.

Beszél-e a magyar helyesírás tana integrált összetett mondatokról, mégha ezt máshogy is nevezi. Megfigyelésem szerint a magyar nyelv nagyon (és gyönyörűen) összetett, és képes olyan fokú összetételre, ahol alárendelő összetett mondatba mellérendelő összetételt ágyaz be / integrál, vagy épp fordítva.

Egyszerű példa:
“Azt hittem, hogy odaértem, de még csak félúton jártam.”
Itt ez ha jobban megvizsgáljuk, egy mellérendelő mondatszerkezet: Azt hittem (vessző), de másként történt. Azonban az első mondatrészbe egy alárendelő mondatszerkezet van ágyazva: “Azt hittem, hogy odaértem.”

Ezt a mondatszerkezetet tehát nem pontos “A, B, C.”-módon tagolni, mert valójában “[A, B], C.” a szerkezete, tehát integrált, mondhatni ez egy összetett összetett mondat. A matematikai logika alkalmazása azt diktálná, hogy kétféle vesszőt kellene használnunk az írás során a két különböző mondatszerkezeti szinten, azonban nincs két vesszőnk. Használhatnánk pontosvesszőt is, pl. így:
“Azt hittem, hogy odaértem; de még csak félúton jártam.”, de ez túl cicomás.
A – saját véleményem szerinti – megoldást sugallja az a tény is, hogy beszédkor pontosan érzékeljük ezt az integrált mondatszerkezetet és a beágyazott mondatrészt ösztönösen egyazon hangsúlyszakaszba tesszük:

“Azt hittem hogy odaértem, de még csak félúton jártam.”

Vajon indokolja-e valamilyen szabály ezt az írásmódot, ami az első vessző kihagyásával kényelmes és a hangsúlyozással jól összeegyeztető megoldást jelentene?

A kettőnél több tagmondatból álló összetett mondatot többszörösen összetett mondatnak nevezzük, ezen belül a viszonylag önálló, szorosan összetartozó alakulatok a tömbök. Az írásjelek nem minden esetben tükrözik, hogy mely tagmondatok kapcsolódnak össze szorosabban, ezt az olvasó az olvasottak értelmezése során állapítja meg. A tagmondatok kapcsolatát a nyelvtani elemzés során képlettel tehetjük szemléletesebbé. A többszörösen összetett mondatokról bővebben olvashatunk a Keszler Borbála által szerkesztett Magyar grammatikában (Bp., Nemzeti, 2000).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra