hagymás fogasír
2012. 04. 05.
A témával kapcsolatban két olyan szöveghelyet is fellelhetünk, amely Grétsy László válaszával áll összhangban:
Tolnai Vilmos 1928-ban idézi Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyve Toldalék Laistromainak 353. lapját (l. Nyelvtudományi Közlemények. 47: 16), ahol a fajnevek eredetét adja meg. Ezek szerint vannak „a termet, minéműség után alkotott nevek: […] fogasír (Dentaria), gyökere vagy: íre pikkelyes, fogas” (Tolnai 1928: 16). Diószegitől ugyanezt a helyet idézi Rácz János is 2002-ben (MNy. 98: 289). Mivel megjegyzést nem tesz hozzá, gyaníthatóan egyetért az etimológiával.
Az ír szóhoz még adalék egy 1906-os idézet Csapodi Istvántól (MNy. 2: 216): „F. [= Fialowski] a fogasír (Dentaria) nevét foganőtt fű-re javítja. Azonban kár ezt megbolygatni, mert vele dül vagy áll egy másik érdekes növénynevünk sorsa. Ugyanis a Corydalis cava magyar neve Gönczy könyvében likasír. F. nem említi. Érthetetlennek látszó szó. Tanuló koromban azt képzeltem, lika-sír, mert mélyen a földben, mintegy mély sírban van a töve. Szily Kálmán szóbeli közléséből tudom, hogy ő a likas-ír szóban az ír-nek gyökér értelmet tulajdonít. (Vö. Nyr. 25: 537.) E mellett szól a növény botanikus neve, Cory-dalis cava és a NySz. egyik mondata a likas szó idézetei között: „A keresztes fűnec kéc virága vagyon, likas az gyökere” (Mel. Herb.). Kár, hogy az újabb botanikusok, nem bízván a likasír helyes voltában, odvas keltikének nevezik. (Wagner J. Magy. vir. növényei).”
Érdemes még azt is megjegyezni, hogy Vörös Éva: Magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára tartalmazza a foganőtt fű elnevezést, de nem a hagymás fogasírra, hanem a piros kenderkefűre vonatkoztatva.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.
vissza a főoldalra
Tolnai Vilmos 1928-ban idézi Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyve Toldalék Laistromainak 353. lapját (l. Nyelvtudományi Közlemények. 47: 16), ahol a fajnevek eredetét adja meg. Ezek szerint vannak „a termet, minéműség után alkotott nevek: […] fogasír (Dentaria), gyökere vagy: íre pikkelyes, fogas” (Tolnai 1928: 16). Diószegitől ugyanezt a helyet idézi Rácz János is 2002-ben (MNy. 98: 289). Mivel megjegyzést nem tesz hozzá, gyaníthatóan egyetért az etimológiával.
Az ír szóhoz még adalék egy 1906-os idézet Csapodi Istvántól (MNy. 2: 216): „F. [= Fialowski] a fogasír (Dentaria) nevét foganőtt fű-re javítja. Azonban kár ezt megbolygatni, mert vele dül vagy áll egy másik érdekes növénynevünk sorsa. Ugyanis a Corydalis cava magyar neve Gönczy könyvében likasír. F. nem említi. Érthetetlennek látszó szó. Tanuló koromban azt képzeltem, lika-sír, mert mélyen a földben, mintegy mély sírban van a töve. Szily Kálmán szóbeli közléséből tudom, hogy ő a likas-ír szóban az ír-nek gyökér értelmet tulajdonít. (Vö. Nyr. 25: 537.) E mellett szól a növény botanikus neve, Cory-dalis cava és a NySz. egyik mondata a likas szó idézetei között: „A keresztes fűnec kéc virága vagyon, likas az gyökere” (Mel. Herb.). Kár, hogy az újabb botanikusok, nem bízván a likasír helyes voltában, odvas keltikének nevezik. (Wagner J. Magy. vir. növényei).”
Érdemes még azt is megjegyezni, hogy Vörös Éva: Magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára tartalmazza a foganőtt fű elnevezést, de nem a hagymás fogasírra, hanem a piros kenderkefűre vonatkoztatva.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.